Segítség felnőtteknek

A diszlexia kutatásban és a terápiás módszerekben jelentős fejlődést értek el az elmúlt évtizedben, ennek köszönhető, hogy ma már a felnőtt diszlexiások is kaphatnak segítséget. Rögtön az elején azonban ki kell azonban jelenteni, hogy felnőtteknél sokkal több munkára van szükség ahhoz, hogy eredményt érjenek el, mint a kisgyerekeknél.

A diszlexia kutatása és korrekciója viszonylag rövid múltra tekint vissza, és ma még - legalábbis Magyarországon - rászoruló gyerekek többsége is kimarad a megfelelő fejlesztésből. Még inkább így van ez felnőttekkel. A diszlexia a népesség kb. 10 százalékát érinti, százezer számra vannak körülöttünk, akik kisebb-nagyobb nehézségekkel elvégezték iskoláikat, esetleg magasabb végzettséget is szereztek, de ma is komoly nehézségeik vannak az írással, olvasással, a számolással, illetve egy sor olyan egyéb tünetük van, amiről talán nem is sejtik, hogy összefüggésben van a diszlexiával. 
A változás első feltétele, hogy a felnőtt diszlexiás nagyon komolyan határozza el: tenni akar állapota javításáért. Az sajnos kevés, ha egy jó barát, vagy házastárs elcipeli az illetőt egy tanácsadóhoz, mert nem tudja tovább nézni, hogy képtelen egy kérdőívet vagy egy postai utalványt normálisan kitölteni, miközben az illetőnek esetleg diplomája van. Eredményt csak akkor lehet elérni, ha a diszlexiás maga is kőkeményen elhatározta, hogy dolgozik ezeken a problémákon.

A második fontos tényező annak az elfogadása, hogy egyik napról a másikra nem lehet eredményt elérni. Ráadásul a diszlexia makacs tünet együttes, ahol a haladás általában nem egyenes vonalú, egyáltalán nem állandó és gyakoriak a visszaesések. Az is igaz azonban, hogy megfelelő kitartással és saját maga iránt tanúsított türelemmel komoly eredményt tudnak elérni a felnőttek.

A harmadik feltétel, hogy a megfelelő tréning módszert alkalmazzák. Az utóbbi évek fejlesztési gyakorlata és a tudományos kutatás azt mutatja, hogy 16-18 éves kor után az érzékszervek működésében, illetve az érzékszervi benyomások fogadásában jelentős változást már nem lehet elérni. Ezeknek az érzékszervi benyomásoknak van ugyanis meghatározó szerepük az írási, olvasási és számolási teljesítményekre. Ez nem jelenti azt, hogy a felnőtteknek nem lehet segíteni, de ez a segítség nem olyan technikákon nyugszik, amit a gyerekeknél lehet alkalmazni. 
Mivel a felnőtt akaratereje és probléma felismerése sokkal fejlettebb, mint a gyereké, ezért a felnőtteknél a figyelem trenírozásával lehet jó eredményeket elérni.

Az első tréning feladat annak megértése és kitartó gyakorlása, hogy a diszlexiás felnőtt az írás, olvasás és számolás közben mindig legyen jelen száz százalékig abban, amit éppen csinál, vagy amit az érzékszervei befogadnak. Ez egy diszlexiás számára egyáltalán nem magától értetődő, az ő problémáinak nagy része abból származik, hogy a figyelme állandóan elkalandozik. Évtizedek alatt ez az alaptermészetévé vált, amit már nem is vesz észre. 
Ezt a felszólítást valószínűleg nem nehéz megérteni, betartani annál nehezebb, hiszen hosszú idő óta természetessé vált szokásokról van szó. A legtöbb diszlexiás amint írni, olvasni, számolni kezd, már nincsenek ott a gondolatai. De ha néhány alkalommal megtapasztalja az illető, hogy a valóban figyelmes olvasás, amit eddigi életében talán még egyszer sem gyakorolt, a valóban figyelmes írás, figyelmes számolás milyen eredménnyel jár, ez szárnyakat adhat.

A másik - felnőtteknél - eredményre vezető módszer a tünetek trenírozása. Ehhez azonban gyakran ugyanúgy vissza kell nyúlni az alapokhoz, mint a kisgyerekeknél. Tehát hiába tud a felnőtt olvasni, számolni, írni, a hibák elemzése alapján azokon a területeken, ahol a tünetek jelentkeznek, újra kell tanulni a betűket, újra kell tanulni a mennyiségi fogalmakat, illetve a betűk írott alakjának a megformálását. 
Természetesen ezek a tréningek rendkívüli figyelmet, empátiát kívánnak a trénertől, hiszen a felnőtteknek, évtizedek alatt kialakult, a személyiségük részévé vált kulturtechnikákat kell újratanulni, amiknek a megmozdítása nagyon komoly érzelmi megrázkódtatással is járhat.