Hogyan segíthetünk a diszgráfiás gyereknek?

A tanulási problémák közé tartozik a diszkalkulia, amit egyesek önálló zavarnak, mások a diszlexia egyik megjelenési formájának tartanak. A besorolástól függetlenül ezekben az esetekben a számfogalom megértésével, a mennyiségek értelmezésével, a szimbolikus gondolkodással van baj.

A legtöbb gyermek különösebb nehézségek nélkül lépi át a még közvetlenül érzékelhető mennyiségek és az elvont mennyiség fogalom határát. Azaz megérti, hogy ugyanaz a folyamat zajlik le, ha öt pálcikához további kettőt tesz hozzá, mint amikor az 5-ös számhoz kell hozzá adni kettőt. Annál a gyereknél, aki tartósan megakad ezen a ponton, és akár még évek múlva is arra panaszkodik, hogy nem érti a szorzás, osztás mibenlétét, később a törtek jelentését, gyanakodni lehet, hogy diszkalkuliáról van szó.

Hogyan segíthetünk az ilyen problémákkal küszködő gyereknek? Mindenekelőtt keressük meg a számolási, számlálási tudásának azt az utolsó fokozatát, amit még pontosan értett. Például a szorzótábla tanulásakor a gyerek számára felfoghatatlan négyes szorzótáblát vezessük vissza a kettesre, mert ezt valószínűleg még pálcikákkal, színes korongokkal jól lehet szemléltetni. Fontos, hogy ne lépjünk tovább addig, amíg a gyerek nem érti meg a látható, tapintható és elvont mennyiségek közötti különbséget. Sokat segíthet, ha különféle anyagokból - tésztából, gyurmából - száz golyót készítünk, amellyel kiválóan szemléltethetjük a tízes szorzótáblát. Az értelem nélküli bemagolás ebben az esetben különösen ártalmas, ezért mindenképpen kerülni kell ezt a hosszabb távon amúgy is eredménytelen kényszermegoldást.

A többi alapműveletnél is célszerű az egyszer már megértett feladatokra építeni. Ha például kilencet kell hozzá adni egy számhoz, csaknem mindig könnyebben érti meg a gyerek, ha először tizet adunk hozzá, azután elveszünk egyet. Ugyanígy, ha kilencet kell elvenni, először vegyünk el tizet, s utána adjunk hozzá egyet.

A szorzás és az összeadás közötti összefüggést fel lehet használni a szorzótábla tanulásakor, ha azt látjuk, hogy a gyerek nem boldogul az elvont fogalmakkal. Ha összeadni már tud, ne sajnáljuk az időt, és 8x9 kiszámítása helyett végeztessük el vele nyolcszor a kilenc hozzáadását. Előfordul, hogy a gyerek meg tudja mondani, mennyi 2x8, de az már nem megy neki, hogy mennyi 4x8. Ilyenkor lehetőleg szemléltetve vezessük rá, hogy a megoldást két összeadással is el lehet érni, azaz 2x8 = 16, + 2x8 = 32.

Érdemes időt szánni a nagyságrendek - azaz a változó helyi érték - alapos megértésére. 3+5=8 - ez ritkán szokott gondot okozni. De a 30+50=80, vagy 300+500=800 - ezekkel az összeadásokkal a diszkalkuliások általában nagyon nehezen birkóznak. Nagyon sokszor kell, lehetőleg szemléltetni - a gyereknek, amíg felismeri a szabályt. Ugyanezzel a módszerrel - vagyis ügyes szemléltető eszközökkel, például 10 cikkes papírtortákkal mutathatjuk be, hogy 0,3 + 0,5 = 0,8, később pedig az egyenletek megjelenésekor 3A + 5A = 8A.

A törtek megértését segíthetjük az óra számlapján történő szemléltetéssel. 7-8 éves korban a legtöbb gyermek tisztában van azzal, hogy az óra számlapján 4 negyed található, és ez tesz ki egy egészet, egy teljes órát. A 10 cikkes papírtorta segítségével be tudjuk mutatni a gyerekek által többnyire nehezen felfogható ?-et, 2/3-ot is. Ha a papírtortából 5-5 cikket teszünk egymás mellé, látszik, hogy egyet elosztottunk kettővel, így jött létre 2 db ?. Ha 2 db papírtortát készítünk, ezeket három felé szétosztva, három darab 2/3-ot kapunk, azaz kettőt osztottunk háromba. Érdekes egyébként, hogy ez utóbbi összefüggést sokszor a felnőttek sem tudják. Számukra ugyanis az elvont számfogalmak ugyanúgy léteznek, mint a gravitáció vagy a súrlódás. Nem kérdezünk rá az okokra. Ne felejtsük el azonban, hogy a gyerek az elvont fogalmakat a gyakorlati tapasztalatból vezeti le, és ha a levezetés során elakad, teljes zűrzavar alakul ki a fejében.

Ha sok számot kell összeadni, mutassuk meg a gyereknek, miként lehet a számok átrendezésével egyszerűbbé tenni a megoldást. 6+5+8+9+4+2+3+2 az átrendezés után (6+4+) 5+2+3+ (8+2) +9 = 10+10+10+9=39

Sok vita és félreértés forrása az iskola-gyerek-szülő háromszögben, hogy a szülő másként magyarázza, esetleg másként számolja ki a feladatokat, mint azt az iskolában tették. A diszkalkuliás gyerekeknek különösen fontos, hogy megértsék, miként lehet ugyanarra az eredményre jutni különböző utakon. Az ő legnagyobb problémájuk ugyanis az, hogy nehezen látják át az érzékelhető mennyiségek egyben elvont számfogalmak is. Minél többször, minél többféleképpen mutatjuk be nekik ezt a kettősséget, annál nagyobb az esély arra, hogy megtanul a szimbólumokkal - azaz elvont számfogalommal - bánni.