Hogyan előzzük meg a tanulási problémákat?

A legtöbb szülő ma már érzi, mennyire fontos, hogy gyermeke jól vegye az iskolai akadályokat, olyan ismeretekre, készségekre tegyen szert, amelyek később a munkaerő piacon jól értékesíthetők. Ennek érdekében már kicsi korban idegen nyelvre taníttatják a gyermeket, igyekeznek jó iskolát találni neki, és büszkék, ha csemetéjük az első osztályba kerülve "folyékonyan" olvas, netán még ír is. Sajnos, sokkal kevesebb energiát fordítanak a szülők az eredményes tanulás kevésbé látványos alapjainak fejlesztésére. Márpedig annál a kisiskolásnál, akinek az észlelése, mozgása nem elég érett, könnyen felléphetnek tanulási zavarok.

A gyerek a környezetéből érkező ingerek hatására fejlődik. De mostanában mind kevesebb éri a gyerekeket ezekből a létfontosságú ingerekből. Már az egészen kicsi gyerekek is sokat ülnek a televízió előtt, és kevesebben futkároznak látszólag "céltalanul". Sok szülő idegenkedik a játszóterektől, félti a gyereke tiszta ruháját, vagy fertőzéstől, sérüléstől tart. Végeredményben a korábbinál kevesebb alkalma van a gyerekeknek futni, mászni, kapaszkodni, ugrani, függeszkedni, és ez megmutatkozik az úgynevezett finom-motoros képességek lassabb fejlődésében.

Kedvezőtlen változás megy végbe a beszéd, és később az olvasás megtanulásához nélkülözhetetlen nyelvi ingerek terén is. Nemcsak a felnőttek olvasnak sokkal kevesebbet, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt, a gyerekeknek történő felolvasás is kiment a divatból. Pedig a tanulási zavarok megelőzésének egyik legfontosabb eleme a felolvasás. Ha már kiscsecsemő korban énekel, versel az anya a gyermekének, a nyelvi készségek ugrásszerűen fejlődnek. Kétéves kortól jöhetnek a rövid történetek, mesék. Az esti lefekvés előtti felolvasás a gyermek fejlesztését szolgálja, emellett nyugodtabbá teszi az elalvás előtti időszakot.

A felolvasásnak nagyon sokrétű a hatása. Gyorsan gyarapszik a gyerek szókincse, és a beszélt nyelv mellé észrevétlenül megtanulja az irodalmi nyelvet is. Ennek hiányát az iskolás korban lehet látni. Azok a gyerekek, akikkel keveset beszélgetnek a szüleik a komolyabb dolgokról - és sosem olvasnak nekik -, alig értik meg a tankönyvek igényesebb nyelvezetét. 
A felolvasás másik fontos hatása, hogy a gyerek vizuális ingerek nélkül, hallás alapján követi az eseményeket, saját képeket alakít ki a történet minden egyes eleméhez. A sorba rendezés képessége és a saját képzet kialakítása elengedhetetlen ahhoz, hogy később megtanuljon olvasni.

A rendszeres felolvasás nem kevésbé fontos eredménye az is, hogy a gyerek megismeri a nyomtatott irodalmat, a kultúra írott változatát. A televízió, a videó és a számítógépek korában a könyvek kiszorulnak a gyerek érdeklődési köréből, ha nem ismertetjük meg elég korán velük. A nyomtatott szöveget, az irodalmat, a könyveket akkor is patronálnunk kell, amikor már megtanult olvasni a gyermekünk. Az éppen elsajátított olvasási tudás ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy kedvet csináljon a rendszeres, önálló olvasáshoz. Érdemes ezért legalább addig folytatni a felolvasásokat, amíg a gyerek már szívesen olvas rövidebb regényeket is.

A nyelvvel való ismerkedés legtermészetesebb formája az anya és gyermeke beszélgetése Ha az anya egyszerű, világos, szépen artikulált mondatokban beszél a gyerekhez, türelmesen válaszolja meg a kérdéseit, és maga is tanítja kérdezni, a későbbi nyelvi problémák nagy része megelőzhető. Játsszunk a gyerekkel minél tőbb nyelvi játékot: például papagájként utánozzuk az ő mondatait, aztán ő a mienket, keressünk meghatározott hanggal kezdődő szavakat, vagy bizonyos tevékenységeket, tárgyakat jelölő szavakat. Játsszunk szótagolóst, tanuljunk együtt mondókákat, kiszámolókat, egyszerű ritmusokat ismételjen meg.

A tanulási zavarok megelőzésében a másik kulcsfontosságú feladat a sokrétű mozgás-fejlesztés. A kisgyerek ruházata legyen minél könnyebb, hogy szabadon mozoghasson, nyáron, veszélytelen helyeken hagyjuk mezítláb járkálni. Másszon minél többet padra, székre, fára és mászókára. A térbeli viszonyok megismerésére is a mozgás a legalkalmasabb. A koncentrációs képességet is növelik az egyensúly-gyakorlatok. Az a gyerek, amelyiket túlságosan védenek a szülei, ügyetlenebb marad, és esetleg tanulási problémái is lehetnek a hiányos testkép, és fejletlen szenzomotoros képességei miatt. Az egyensúly-gyakorlatokon kívül igen hasznos mindenféle mozgás, forgás, a sportok közül az úszás, sielés.

Sajnos manapság kimutathatóan kevesebbet játszanak a gyerekek, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Pedig a társas, szerep, és kártyajátékok - amellett, hogy nagy élvezetet jelentenek - a szociális készségeket, a logikát is fejlesztik, javítják a kezek finom mozgását, és ezzel közvetve elősegítik az írás, olvasás, számolás elsajátítását.