"Mit tegyek, hogy ne legyek agresszor?"

Nem tudom a 10 éves fiamat rávenni, hogy először a kötelező feladatait végezze el és utána jön a többi. Vegyesen haladunk , egy lecke egy kis tv , egy kis lecke egy kis net, és nyújtjuk a tanulást a végsőkig. ÉN IS OKA VAGYOK TUDOM, de mit tegyek, hogy mégis partner maradjak, ne egy agresszor?


Kedves Levélíró!

Szerintem a szülő elsősorban nevelője, gondviselője, nem pedig partnere a gyerekének. Ebben a minőségében  a kellemetlen tényeket is neki kell közölni  a csemetével. Ilyen  tény, hogy 7 éves kortól kötelező iskolába járni,  és kötelező elvégezni az ott kapott házi feladatokat is, akár van hozzá kedve, akár nincs.  Ez az élet része, hasonlóképpen ahhoz, ahogy reggel felkel a nap, este meg lenyugszik.

Jó ha a gyerek örömmel tanul, de akkor is meg kell tanulni a leckét, ha nincs hozzá kedve, ha azt unalmasnak tartja, vagy éppen máshoz lenne kedve. Ennek az elfogadása talán még fontosabb mint  maga a tanulás.

Talán  túl  szigorúnak, könyörtelennek érzi a szavaimat - mi rossz van abban, hogy a szülő megpróbálja megédesíteni a gyereknek a tanulás keserű piruláját?

Azt tapasztalom, hogy sok családban mindennapos alkudozás, könyörgés, veszekedés tárgya maga az a tény, hogy a gyerek leüljön tanulni. Ezt csak úgy lehet megelőzni vagy megszüntetni - és ez bizony már sokkal nehezebb - ha  első osztálytól a gyerek  ügyének, feladatának tekintjük az otthoni leckekészítést. Olyan feladatnak, amit neki önállóan kell elvégeznie, és legfeljebb segítünk, ha nehézségei támadnak. Sokkal fontosabb az önálló tanulás, mint az, hogy hibátlan legyen.
A szórakozás, különösen a képernyős elfoglaltságok, nem előzhetik meg a munkavégzést.Természetes, ha nagyon szeretjük a gyerekünket. de az nem természetes, ha mindenáron a kegyeit keressük, sőt biztos hogy ártalmas.

Szép napot:

Pusztai Éva