Segítség! Tehetséges a gyerekem!

Gyereket váró szülők arra a kérdésre, hogy milyen utódot szeretnének, első helyen az egészséget szokták említeni, a második helyen a tehetség a befutó. Úgy gondoljuk, ha tehetséges a gyermekünk, akkor számára a jövő garantáltan fényes, sikerekkel, sok pénzzel és személyes boldogsággal kikövezett az oda vezető út. Csakhogy a valóság egy kicsit (vagy nagyon) másként fest. Newton, Mozart, Einstein csak néhány név a briliáns tehetségek közül, akik meg nem értettséggel, irigységgel, rosszindulattal szembesültek életük során. Ez nem jelenti azt persze, hogy a tehetség ne lenne érték, sőt, nagy érték. De nem könnyű úgy bánni az Isten adta talentummal, hogy a hétköznapi világba való beilleszkedés, a személyes boldogság is megvalósuljon.

 

Zseni vagy csak gyorsan fejlődik?

 

De honnan tudhatom, hogy a gyerekem tehetséges, vagy legalábbis annak ígérkezik? – ez a témával kapcsolatban a szülők első dilemmája. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint, vannak bizonyos előjelei a tehetségnek, de öt éves kor alatt megbízhatatlan minden mérés, és csak tíz éves kor körül lehet kijelenteni, hogy valódi tehetséggel van dolgunk. Nézzük először a korai előjeleket. Már két éves kortól kitűnnek egyes gyerekek azzal, hogy egész mondatokban beszélnek, nagy és választékos a szókincsük, a múltat és a jövőt szavakba tudják foglalni, feltételes módot használnak. Óvodás korban további jellegzetességek bukkanhatnak föl: kitartó figyelem, meglepően jó memória, csillapíthatatlan tudásvágy, kíváncsiság, intenzív érdeklődés természeti jelenségek, a történelem és a világ aktuális eseményei iránt. Nagyon rugalmas a gondolkodásuk, meglepő összefüggéseket fedeznek fel tárgyak, tények gondolatok között. Gyorsan és sikeresen oldanak meg problémákat. A többieknél sokkal gyorsabban tanulnak, és nagyon élénk a képzelőerejük. Már ebben a korban megnyilvánul a társadalmi problémák, az igazságosság, sőt, a filozófiai kérdések iránti érdeklődés, a meglepően fejlelt humorérzék, a tökéletességre törekvés és a belülről fakadó törekvés a tudásra, a feladatok megoldására.

 

El is kallódhat

 

Mitől függ, hogy az iskola előtti korban tehetségesnek mutatkozó gyerek valóban tehetséges felnőtté válik? A tehetségesnek látszó kicsik közül elég sokan csak azért keltenek feltűnést, mert gyorsabban fejlődnek kortársaiknál. Később azonban lelassul ez a folyamat, és mire fiatal felnőttek lesznek, a zsenialitásból alig marad valami. Másoknál az akasztja meg a tehetség kibontakozását, hogy a képesség – motiváció - kreativitás hármasból valamelyik nem elég erős. Ez gyakran a lehetőségek megvalósítását szolgáló motiváció, ami hétköznapi nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy az illető nem dolgozik eleget a benne rejlő lehetőségek megvalósításán.  A valódi tehetségek elkallódásának leggyakoribb oka az, hogy sem a szülő, sem az iskola nem ismeri fel a gyerek kivételes adottságait, és azok ösztönzés, irányítás, inspiráció híján nem bontakoznak ki.

De a tehetséget felismerő szülők helyzete sem könnyű, sok csapda leselkedik rájuk, és komoly hibákat is elkövethetnek csupa jó szándékból. Gyakori, hogy a tehetség jeleit mutató kisgyereket intenzív „fejlesztésre” fogják, mondván, addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Csak, hogy bármilyen tehetséges egy gyerek, öt éves kora előtt többet árt, mint használ, ha kész tudást tömünk az agyába. Az ilyen korú gyerekek spontán módon tanulnak, a világ megtapasztalása, és a jelenségeken való gondolkodás okosítja őket. A kortársakkal való kötetlen játék szerepe óriási, és később semmivel sem pótolható. A művészetekben – balett, hangszerek – kicsit más a helyzet, de az ilyen tehetségeknél is kulcsfontosságú, hogy a korai fejlesztés mellett megmaradjon a gyermek gyermekkora is.

 

Tehetséges, de kibírhatatlan…

 

A gyerek közben nő, a tehetsége egyre nyilvánvalóbb. Az iskolás korban már szükség lehet személyre szabott tehetséggondozásra, akár ilyen iskolára is, egyes esetekben magántanulóként folytathatja a tanulmányait. Akárhogy folytatódik a történet, sem a gyerek, sem a szülők élete nem lesz könnyű – tehetséget nevelni majdnem olyan nagy feladat, mint gyenge képességű gyereket. A nehézségek egyik forrása, hogy féloldalasan fejlődik a tehetséges gyerek: hat évesen a világegyetem keletkezése foglalkoztatja, de képtelen bekötni a cipőfűzőjét; másodfokú egyenleteket old meg, de a játszótéren nem mer közeledni a hasonló korúakhoz. Még nagyobb a kihívás, amikor briliáns intellektusát a szülők „cikizésére” kötelezettségei kikerülésére, saját mulasztásai kimagyarázására használja. A szülők azzal a dilemmával kerülnek szembe, hogy a kiemelkedő, vagy átlagosnál is gyengébb adottságait tekintsék mérvadónak. Mindez gyakran különleges érzékenységgel társul,  a gyerek hisztérikusan reagál az erős zajokra, fényekre, szagokra, ha kimerül, alig kezelhető dührohamot kap, esetleg fizikailag is gyengébb, egészségileg érzékenyebb kortársainál.

 

 

Vág az agya, de utálja az iskolát…

 

A legfontosabb tennivaló, ami egyben tanács is, hogy a tehetséges gyerek elsősorban gyerek, akit feltétlen szeretettel és elfogadással kísérünk növekedése útján, függetlenül attól, hogy ígéretes képességei miként bontakoznak ki. Vagyis, kerüljük el azt a csapdát, hogy a családi élet középpontjába a tehetséges gyerek teljesítménye kerüljön. A belső hajtóerő a tehetségekre jellemző örök elégedetlenség motiválja őt épp eléggé. A szülők feltétel nélküli szeretete megalapozza a lelki egyensúlyt, amit semmilyen kitüntetés, díj, siker nem helyettesít.

Látszólag ellentmondás, de könnyen megmagyarázható, hogy a kivételes képességű gyerekek iskolai teljesítménye nagyon egyenetlen, gyakran bukás kerülgeti őket, és folyton konfliktusba kerülnek a tanárokkal. Minél tehetségesebb egy gyerek, annál szélsőségesebb az érdeklődése. Ami érdekli, abban az egeket ostromolja, vitába száll a tanárral, és majdnem mindig neki van igaza, a többi tantárgy azonban hidegen hagyja, és nem is hajlandó velük foglalkozni. Hogy még cifrább legyen a helyzet, a tehetséges gyerekek között az átlagnál többnek van tanulási problémája, diszlexia és társai, esetleg hiperaktivitás.

A tehetséges gyerek társas kapcsolatai, szociális érettsége sínyli meg leginkább, hogy genetikusan meghatározott kivételes képességekkel született. Az ilyen gyerekek hamar tudatára ébrednek annak, hogy mások, mint a többiek, azok nem értik meg őket, ettől elbizonytalanodnak, vagy éppenséggel lenézik társaikat. Ha ez végig kíséri az életüket, nehezen találnak barátokat, társaságot, párt.

Mindezeket a kockázatokat tudva a szülő akkor teszi a legjobbat, ha nem a gyerek kiválóságaira összpontosít, hanem azokat a készségeket támogatja, fejleszti, amelyek az életben való boldogulását, a mindennapokban való meggyökerezését segítik.