Felső tagozatos kudarcok fő oka

„Minden rendben van a lányommal az iskolában az osztályfőnöke szerint, csak a szövegértésén kellene javítani, mert az elég gyenge.” -írja egy anyuka. NEM lehetnek rendben a dolgok egy gyerekkel az iskolában, amíg gyenge a szövegértése, és nagyon nincs rendben az az iskolarendszer, ahol gyenge szövegértéssel jónak lehet lenni!


Ezt persze nem ilyen brutálisan fogalmaztam meg a segítséget kérő anyukának, de ebben a tágabb körben, a szülők közösségének címezve nem túlzás azt mondani, hogy a magyar gyerekek gyenge szövegértése és az ezzel kapcsolatos félreértések okozzák az iskolai kudarcok legalább kétharmadát.

 

 

Nemzetközi szakértők szerint manapság ahhoz /is/ kell, a jó szövegértés, hogy valaki elfogadható szinten meg tudjon felelni a reá váró társadalmi szerepeknek. Nálunk kb. az a helyzet, hogy az általános iskolát végzett gyerekek fele, jó, ha a Blikket el tudja olvasni. De, hogy mit kell abból komolyan venni, és mi az, ami nagy valószínűséggel a bulvár gerjesztette túlzás, már alig tudják megkülönböztetni.

 

A „nem értés” szintjei


Vegyünk egy olyan példát, amivel sok szülő találkozik: a gyerek nem érti, ezért nem akarja elolvasni a kötelező olvasmányokat. De, nem mindegy, hogy mondjuk, a Pál utcai fiúk első másfél oldalát azért nem érti, mert nem ismeri a „Bunsen –lámpa”, ”zongoraverkli”, „lóvasút”,”viaszkos vászon”, „zsebtintatartó”, „törökméz” szavakat, vagy a probléma inkább abban áll, hogy a szöveg összefüggéséből sem tudja kikövetkeztetni a felsorolt szavak értelmét. Ha az előbbi a probléma, akkor pusztán a régies szavak hiányoznak a gyerek szókészletéből, második esetben inkább a következetési, értelmezési képesség hiányáról van szó.


Két tudás között van kapcsolat, mégis meg kell őket különböztetni, mert másként lehet őket fejleszteni. Ugyanebben a szövegben egy harmadik típusú megértési hiány, elakadási ok, ha valaki egyenként érti a „toll” és a „megtörölni” szavakat, de semmit, vagy alig tud valamit arról a korról, amikor az óra végén a gyerekek megtörlik mártogatós tollakat. Van, aki azért nem érti meg a klasszikus ifjúsági regénynek már az első oldalát sem, mert sok benne a többszörösen összetett mondat, és vagy ezek hossza, vagy a kötőszavak pontos jelentésének hiánya megakadályozza ebben.

 

Miért nem tanítják?


A szülőt persze inkább az érdekli, hogy ha ez a szövegértés annyira fontos, miért nem tanítják meg rá a gyereket az iskolában? Nagyon leegyszerűsítve a következők miatt:


1. Elvben egyetértés van, hogy csökkenteni kell a tananyagot, a gyakorlatban mégis az egyre bonyolultabb világból egyre több információt zsúfolnak bele a könyvekbe a szerzők. Ez ott is tetten érhető, hogy a tankönyvi mondatok egyre kacifántosabbak. Maguk a szerzők is láthatóan küszködnek a terjedelem és az információ mennyiség kettős szorításában.
2. Az iskolába kerülő gyerekek között közelíti a 30 %-ot azoknak az aránya, akik különféle okokból lassan, nehezen, vagy egyáltalán nem tanulnak meg elfogadhatóan olvasni.
3. A hazai olvasástanítás a sokféle módszer, és még többféle tankönyv ellenére ma kevésbé hatékony, mint ötven évvel ezelőtt volt.
4. Az alsó tagozat után az olvasást, szövegalkotást, szövegértést megszerzett képességnek tekintik. Ennek fejlesztésével lényegében nem foglalkoznak, ami óriási szakmai hiba.
5. A magyar közoktatás módszertanilag szinte egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy alapjaiban megváltozott társadalmi környezetben működik: átalakult az értékrend, a szabadidő eltöltési szokások, nyakunkon az elektronikus tömegkommunikáció.
6. Hiba, hogy a szövegértés és a szövegalkotás fejlesztése kizárólag a magyar nyelv és irodalom tantárgyak keretében zajlik. A matematikából és a többi természettudományos tárgyból rosszul teljesítők is gyakran szövegértési okból bukdácsolnak. Ezeket a szaknyelveket azonban meg sem próbálja megértetni velük az iskola.
7. Az olvasó, és később az irodalom könyvekben sem az olvasóvá nevelés, és a magas színvonalú szövegértés, hanem a nemzeti kultúra hagyományainak átadása kapja a főszerepet: a történelmi, irodalomtörténeti, néprajzi ihletésű szövegek gyakran reménytelenül idegenek, érdektelenek, és érthetetlenek a diákok számára. Az, hogy mi érdekli  ezeket a gyerekeket, alig befolyásolja a tankönyvek szerzőit.

 

A gyerekek nem azt mondják, hogy szövegértési gondjaik vannak, hanem vagy arra panaszkodnak, hogy nem értik, amit meg kell tanulni, vagy arra, hogy nem képesek megtanulni azt. A szülők, és a pedagógusok is, ebből gyakran azt a következtetést vonják le, hogy a gyerek nem akar tanulni, lusta, figyelmetlen, nincs akaratereje. A szülő tájékozatlansága érthető, a pedagógusé megbocsáthatatlan.


A tanulási folyamat ugyanis nem más, mint az adott anyagrész, szöveg, értelmezés útján való lerövidítése, memorizálása, majd újrafogalmazása. Ha ebből az első lépés elmarad, mert a gyerek nem tudja értelmezni és összefüggéseibe helyezni az olvasottakat, akkor a további lépések alig hoznak eredményt, s majdnem feleslegesek. Ilyenkor marad /a lelkiismeretesek számára/ a magolás, ami igen nagy energia ráfordítással ideig-óráig elleplezi, hogy a gyerek fejében nem áll össze használható egésszé mindaz, amit megtanult.

 

Teszteljük le a gyereket!

 

Mit tehet a szülő, ha arra gyanakszik, hogy ilyen okok akadályozzák a gyerekét az iskolai haladásban? Különösebb szakértelem nélkül is meg lehet arról győződni, hogy mennyire érti azt, amit olvas. Egy felső tagozatosnak újságból, vagy internetről adjunk egy kb. egy gépelt oldalnyi, nem túlságosan bonyolult tartalmú ismeretterjesztő cikket, vagy tudósítást egy konkrét eseményről, pl. balesetről és kérjük meg, hogy rövidítse meg ezt a szöveget az egynegyedére, anélkül, hogy a lényeg elveszne. Húzza ki a szerinte felesleges részeket és kösse össze a maradék szöveget. Ha ezt a feladatot nem tudja elfogadható szinten megoldani, pl. elvesz a lényeg, nem tud értelmes magyar mondatokat alkotni, valószínűleg komoly gondjai vannak az iskolai szövegekkel is.


Hogyan lehet segíteni a szövegértési bajokon? Ma már szerencsére sokféle, az életkornak megfelelő szövegértési gyakorló füzet kapható. Próbálkozhatunk ezekkel is. Ha nem érünk el eredményt, vagy a gyerek ellenáll, akkor forduljunk szakemberhez. Ennek a készségnek a hiánya ugyanis a középiskolai vagy magasabb tanulmányokat lehetetlenné teszi.


Van azért jó hír is: a szövegértés és szövegalkotás készsége természetesen kialakul, ha
• a gyereknek kicsi korától minden este mesélnek, felolvasnak a szülei, és ezt a szokást alsó tagozat végéig megtartják,
• ha a szülők maguk is rendszeresen olvasó emberek,
• ha a tévézés és internetezés a középiskolás korig mindenképpen szülői felügyelet és erős korlátozás alatt van


Még ekkor sem biztos, hogy gyermekünk könyvmoly ember lesz, hiszen a világ elképesztő ütemben változik ezen a téren is. De a könyvek megismerése, a változatos szövegek hosszú éveken át tartó, közös feldolgozása megteremti azt a szövegértési alapot, amire az iskolázása során építhet.