Nem tudsz figyelni? Ideje megtanulni!

Bármit kell megtanulni, alapfeltétel, hogy képesek legyünk tartósan összpontosítani a figyelmünket a megértendő, megjegyzendő dologra. Miért hiányzik oly sok felnőttnél és egyre több gyereknél ez a képesség, és miként fejleszthető a figyelem – erről lesz szó a következőkben.

 

Idegrendszerünk, agyunk nem sokat változott azóta, hogy már nem kell órákon át némán, mozdulatlanul lesni az elejtendő vadat, teljes figyelemmel addig dörzsölni a száraz fadarabokat, amíg lángra kapnak. Őseink összehasonlíthatatlanul kevesebb dologra figyeltek, de nagy koncentrációval. Amikor nem dolgoztak - heverésztek, pihentek, lazítottak.
  

A mi életünk ehhez képest olyan, mint egy sokszoros sebességgel lejátszott film: Egész nap tevékenyek vagyunk, a munkavégzésen túl is, jövünk-megyünk, sokszor céltalanul, vagy feleslegesen, csak hogy teljes az idő, egyszerre sokfelé figyelünk, több dolgot csinálunk, állandó időzavarban vagyunk. És persze ez van az agyunkban is: ébredéstől elalvásig jár a magnó a fejünkben, jönnek a gondolatok, egymásra torlódnak, régi tervek, váratlan ötletek, érzelmek, indulatok, emlékek, belső monológok kavarognak vég nélkül. Mind több komoly tünet figyelmeztet, hogy idegrendszerünk, agyunk nem bírja a modern életformával járó túlterhelést. A WHO szerint a 21. század legsúlyosabb népegészségügyi kihívása a pszichés, mentális betegségek járványszerű terjedése szerte a világban.
 

A gyerekek mind gyakoribb figyelemzavara, és a majd mindenkinél tapasztalható koncentrációs nehézségek azt jelzik, hogy agyunkat, idegrendszerünket nem rendeltetésszerűen használjuk. Természetesen az agy próbál alkalmazkodni a változásokhoz, de a tempó túl gyors – ezt nem képesek követni a testi, biológiai folyamatok.
 

Mit tehetünk? Ahogy a fizikai munka eltűnése miatti egészségi kockázatokra a rendszeres mozgás és a mértékletes táplálkozás a megoldás, az agyunk túlterheltségét, a figyelem szétszórtságát rendszeres szellemi, gondolati, képzeleti tréninggel kell kordában tartanunk, kiegyensúlyoznunk.
 

Az első lépés a testtudatosság kialakítása. Mivel a figyelmünk állandóan a külső ingereket pásztázza, és ingerekből a feldolgozhatónál sokkal több ér bennünket, legtöbbünknek szokatlan, sőt ijesztő a csend, a befelé fordulás. Ez nem valami misztikus dolgot jelent, csupán azt, hogy visszaállítjuk a testünk és érzékelésünk, gondolataink természetes kapcsolatát. A legtöbbünkben, csak erős diszkomfort érzés, fájdalom, nyomás, puffadás stb. esetén tudatosul, hogy mi zajlik a fizikai testünkben. Ilyen értelemben sokkal „butábbak” vagyunk, mint pl. az emlős állatok, ők egészen pontosan érzik belső állapotunkat.
 

*Kezdjük két bevezető gyakorlattal. Üljünk egyenesen a székünkön, hátunkat ne támasszuk meg, talpaink egymás mellett a padlón, kezeink az ölünkben. Hunyjuk be a szemünket és figyeljük két percig a környezet zajait. Melyik irányból mit hallunk, milyen sorrendben. Vegyük észre, ha a belső hangok, gondolatok elterelik a figyelmünket, amikor már nem a zajokra figyelünk, hanem ami azokról eszünkbe jutott. Ilyenkor rosszallás nélkül térjünk vissza a hangok figyeléséhez.
 

*Ugyanebben a tartásban idézzünk fel két percig egy ismert természeti tájat, a lehető legrészletesebben. Fordítsuk a figyelmünket egészen közeli tárgyakra, fákra, virágokra, kavicsokra. Vegyük észre, ha elkalandoztunk, és térjünk vissza az eredeti képhez.
 

*Ugyanebben a tartásban kezdjük el figyelni a légzésünket. Csak figyeljük, nem lassítjuk, vagy gyorsítjuk! Csukott szájjal, az orrunkon át vesszük és engedjük ki a levegőt és a figyelmünket az orrunkra illetve az orrnyílások alatti kis területre összpontosítjuk. Az a cél, hogy lehetőleg minden be és kilégzésnél érezzük a levegő áramlását. Ha elterelődnek a gondolataink, és ezt észrevesszük, rosszallás nélkül térjünk vissza a légzésfigyeléshez. A gondolatokat nem kell, nem is lehet elűzni, de nem bonyolódjunk beléjük. Csak figyeljük a légzést, ha mély, akkor megállapítjuk, hogy mély, ha sekély, akkor, azt hogy sekély, stb. A gyakorlat idejét fokozatosan – több hét alatt- növeljük 20-30 percre, lehetőleg minden nap ugyanabban az időben, kora reggel vagy este végezzük őket.
 

Milyen eredményt várhatunk légzésünk rendszeres, kitartó, türelmes megfigyelésétől?
Ha valóban rendszeresen és kitartóan végezzük, néhány hónap után érezhetően nyugodtabbak leszünk, javul koncentrációs képességünk, élesedik figyelmünk. Akit részletesebben is érdekel ez a vallásoktól és ideológiáktól mentes, tudományos igényű vizsgálatokkal igazolt módszer, tájékozódhat az alábbi oldalon.
 

A tanulási tréningjeinken részt vevő gyerekek a légzésfigyelés módszere mellett több egyszerű, pihentető, illetve a figyelmi képességet fokozó jógagyakorlatot is megtanulnak.