Így olvass sokkal gyorsabban!

 A lassú olvasás a sikeres tanulás egyik kerékkötője, különösen felnőttkorban, amikor már nem oldalakban, hanem könyvekben mérik a vizsgák anyagát. Mostani cikkünkben négy egyszerű, de hatásában tényleg nagyszerű technikát mutatunk be, mindegyik abban segít, hogy az eddiginél 50-200 %-kal gyorsabban haladjunk a szövegben.

 

 

 

1. Mindnyájan szokásaink rabjai vagyunk- sokaknál ilyen szokás, hogy túl lassan olvasnak. Szöszölnek, bibelődnek, sóhajtoznak olvasás közben, ugrál a tekintetük a sorok között, visszatérnek a már elolvasottakra, elgondolkoznak stb. Ha mindezt nem kóros figyelemzavar, vagy diszlexia okozza, aminek a korrigálásához másféle, speciális módszerekre van szükség, hanem csupán a megszokás, próbálkozzunk a következő technikával. Kényszerítsük magunkat arra, hogy olyan lassan olvassunk, amilyen lassan csak tudunk. Ez a tempó nyilván még annál is lassabb lesz, ahogy egyébként olvasunk és alkalmas arra, hogy megtörje a szokás hatalmát. Ez a magunkra kényszerített csigatempó oda vezet, hogy amikor visszatérünk a normális olvasáshoz, az meglepetésünkre gyorsabb lesz mint máskor. Ismételjük több napon át ezt a technikát, amivel egyébként másféle nemkívánatos szokást, pl a körömrágást is lehet „kúrálni”. Ha ugyanis muszáj rágni a körmünket, akkor nincs az a kellemes érzés, amit a spontán körömrágás során érzünk és némi gyakorlással meg tudunk szabadulni a kellemetlen szokásunktól.


2. A legtöbben szavanként olvasnak. A tekintetük elindul a sor bal szélén, és jobb felé haladva megáll minden szónál, „felszippantja” azt, újra jobbra mozog, jön a következő szó, azt is felszippantja és így tovább. Ez a lépegetős technika nem az emberi szem anatómiájából következik, hanem az iskoláskor kezdetén megtanult, akkor helyénvaló, de felnőttkorban feleslegesen lassító módszerből. Első lépésben leszoktatjuk magunkat az egyik szóról a másikra ugrálásról, helyébe az egész kifejezések átfogása lép, aztán rászokunk rövidebb mondatok, egész sorok egyszeri befogadására. Ehhez az előfeltétel, hogy a tekintetünk ne a sor bal szélétől ugráljon jobbra, hanem a sor közepén rögzítjük azt. Tehát nem keresztirányban, hanem lefelé halad a tekintetünk. Ahogy a sor közepére nézünk, enyhén oldalirányba mozgathatjuk a szemünket, ha szükséges, így két-három odapillantással egy egész sor tartalmát „felszippantjuk”. Ez persze gyakorlást igényel, és számítsunk rá, hogy először komoly belső ellenállást fogunk érezni. Ez nem csoda, hiszen 10-20 éve ez a bevett olvasási szokásunk, és mint tudjuk, mindannyian azok rabjai vagyunk – hacsak nem lázadunk fel a rabság ellen.


3. Olvasó emberek szemmozgását rögzítő felvételek tanúsága szerint egyetemistáknál az olvasásra fordított idő egyötödét a szem visszafelé, balra vagy fölfelé irányuló mozgása tölti ki. Ezt a szokást ugyancsak kisiskolás korunktól hurcoljuk magunktól: épp ideje, hogy levetkőzzük! A leszoktató módszer a következő. A gyakorlószöveg közepére húzzunk ceruzával egy függőleges vonalat. Aztán vegyünk egy kartonlapot, ami nagyjából olyan széles, mint a könyv sorai. Két oldalról megfogva tegyük rá a lapot a könyvoldalra, és ahogy haladunk a szöveggel a ceruzavonal mentén lefelé, húzzuk ezt is lefelé, és takarjuk el a már elolvasott részt. Ne emeljük fel a kartonlapot akkor sem, ha úgy érezzük, valamit ellenőrizni akarunk. Ha a visszakeresés lehetőségét kizárjuk, erről is le tudunk szokni, néhány alkalom után pontosabban és sokkal gyorsabban fogunk olvasni.


4. Lassú olvasók gyakran hangtalanul megformálják a szájukkal, az olvasott szavakat. Ez is az iskoláskorból magunkkal hozott szokás, ami akkor nagyon hasznos volt, de felnőttként igencsak lelassítja a tempót. Ugyanis szemünk és agyunk 3-5-ször gyorsabban végez egy-egy szóval, mint amennyi idő a hangalak akár néma megformálásához kell a szájban és a hangképző szervekben. Kell valami, ami figyelmeztet, sőt megakadályozza hogy ezen az alsós módon olvassunk. Fogjunk a kezünkbe egy ceruzát és illesszük keresztben a fogaink közé. Ha így olvasunk, nagyon gyorsan leszokunk a hangképző szervek, ajkak, fogak, nyelv néma mozgatásáról, mert vagy kiesik a ceruza, vagy beleharapunk.