Miért tanulunk nehezen? 3.rész

Agyunk két féltekéje között kétféle információátvitel zajlik: biokémiai és elektromágneses. Nézzük most ez utóbbit, az agyunk által kibocsátott hullámok frekvenciáit. Ezek a hullámok a nap során a következő rezgés/herz/tartományokban változnak: 

 

      12-30 hz – béta hullámok /éber állapot/
8-12 hz alfa hullámok /fél éber állapot/
4-8 hz theta hullámok /álmodás/
4-0,1- hz-ig delta hullámok /mélyalvás/   Minden rezgéstartományban másféle feladatokat old meg az agyunk. Béta állapotban, ez a normál ébrenlét, logikusan gondolkozunk, beszélünk.   Alfa állapotban – amit gyakran a szupertanulás állapotának is neveznek- az álom és az ébrenlét határán lebegünk, képek árasztják el agyunkat és gyakran élünk át éber álmokat.   A théta hullámok alvás és álmodás közben jelentkeznek, ilyenkor igen kreatívak vagyunk, és kapcsolatba kerülünk a saját tudatalattinkkal.   A delta állapot az álomtalan alvásra jellemző, egyes kutatók szerint ilyenkor az emberiség kollektív tudattalanjával kerülünk kapcsolatba.   Ha a fenti információkat az iménti mondatok olvasásával kellene megérteni és főleg megjegyezni, elsőre biztos nem sikerülne. De ha képekké formáljuk az információkat, a képekből egy történetet formálunk, meglepően könnyen megy a megjegyzés. Tegyünk egy próbát, kérjünk meg valakit, hogy olvassa fel nekünk az alábbi történetet.   Berta csodálatos kalandjai   Berta a konyhában, az ebédlőasztalnál ült, és már fél órája próbált a háztartáskönyvében egy számolási hiba nyomára jutni. Sokadszor adta össze az oszlopokat eredménytelenül, ezért fáradtan hátradőlt. Ekkor furcsa zajra lett figyelmes. A konyhaajtóhoz ment, de a félelemtől máris izzadságcseppek gyülekeztek a homlokán. Valaki lassan nyitotta az ajtót, aztán megjelent egy fej a résben. Leginkább egy macskához hasonlított, csak nagyobb volt, furcsa bojt állt a fülei hegyén és sárgán vakított a szeme. Hatalmas szemfogak látszottak a szájában, egyáltalán nem keltett barátságos benyomást.   Berta először pánikba esett, aztán összeszedte magát, előkapta a seprőjét és kikergette a furcsa ragadozót a konyhából. Az ijedtségtől kimerülten állt a konyhaszekrény előtt, amikor a nyitott konyhaablakon át beugrott egy hatalmas farkas. "Alfa vagyok, a vezérfarkas és azt ajánlom, nyugodj meg, semmi pánik, nincs mitől félned."   Bertának már épp elég izgalom volt az előbbi hívatlan látogató is, ráadásul a farkas tulajdonképpen elég rendesnek látszott. Egy darabig szótlanul méregették egymást, aztán Alfa megszólalt: "Mutatok neked valami nagyon érdekeset. Ülj felé a hátamra, kapaszkodj a bundámba, máris indulunk!"   Berta kezdett hozzászokni a furcsa állatokhoz, jól belekapaszkodott Alfa fényes bundájába, és csak ámult. ahogy puhán úsztak a levegőben. Nemsokára egy pálmafás strandon találták magukat. "Nahát –gondolta Berta- olyan a naplemente, mint a mesékben."   Ott ültek a homokban a tengerrel szemközt és Alfa azt mondta: "Azt hiszem, most már elég nyugodt, sőt relaxált is vagy ahhoz, hogy megtanulj a farkasok nyelvén."   A részleteket ismertetése nélkül legyen elég annyi, hogy mire leszállt az éj, Berta már elég jól tudott farkasul – igaz sejtelme sem volt arról, miként történt a dolog, és mi haszna lehet az új nyelvből. De valahogy nagyon kellemesnek tűnt az egész, a tanulás, és a megszerzett tudás is. Határozottan boldog volt, amikor egy tengerifű csomóval a feje alatt álomba merült.   Álmában egy hatalmas teáscsésze közeledett feléje, és ami még meglepőbb volt, meg is szólalt olyan mélytengeri  búgó hangon: "Théta vagyok, a teáscsésze. Meginvitállak egy pompás lebegésre."   Berta lekukkantott a teáscsésze széléről a mélybe, és látta hogy finoman hullámzik az illatos folyadék. Felmászott a csésze oldalán, és leugrott a mélybe aztán a hátára feküdt és csodálkozott, hogy nem süllyed le, csak lebeg, mint egy tollpihe.   "A farkasok nyelvét megtanulni semmi az igazi tanuláshoz, vagyis a kreativitáshoz képest – Berta egyre messzebbről hallotta Theta hangját – nálam megtanulhatod a varázslást, csak maradj nyugodt, nagyon nyugodt, az a lényeg."   Berta úgy érezte ebben a fínom meleg teáscsészében minden megtörténhet. És valóban, egy másodperc múlva feltalálta a mindenkinek hatásos boldogság pirulát. "Nem rossz kezdet -gondolta. Aztán a semmiből előtermett egy kis dobozka, amibe csak bele kellett mondani, hogy miket vásárolt a boltban, egy pillanat alatt kiszámolta, hogy áll a háztartáskönyv. És sosem tévedett. "Nagyon praktikus"- gondolta Berta.   Bár fogalma sem volt honnan bukkannak fel ezek az ötletek, nagyon tetszettek neki. Sőt az egész játék tetszett neki. És meglepve észlelte, hogy semmi lelkiismeret furdalása sincs, pedig ez gyakran kísérte napjait. És a memóriája is elképesztően megjavult, mindenre emlékezett amire csak akart. Nevekre, dátumokra, arcokra.   "Ez azért nem semmi!"- gondolta büszkén, és hirtelen még egy Harry Potter-féle repülő seprőt is varázsolt. Nem volt könnyű irányítani, de hamar rájött a trükkre. Amint ott repült a szikrázó égen, hirtelen meglátott egy hatalmas albatroszt. "Delta vagyok, az albatrosz" - mondta a madár.   "Miért nem egy repülő szőnyeg!" –mondta Berta - azzal többre mennék. "Nem vagy túl udvarias, de azért meghívlak egy utazásra. Ez is lesz olyan érdekes, mint egy repülő szőnyegen" –mondta az albatrosz.   Berta egy kicsit már kimerült az átélt izgalmaktól, de azért engedelmesen átmászott a seprűjéről a madár hátára, és belekapaszkodott puha fehér tollaiba. Nem egészen értette, hogyan tud az albatrosz mozgás nélkül, hangtalanul siklani a csillagok között a világűrben – de mire ezt végiggondolta volna, már zuhant is a mély álomtalan alvásba.   És ha azóta is ott lebeg, de közben néha felébred, aztán újra elalszik minden nap, ahogy mi mindnyájan itt a földön.   Ha most gondolatban újra végigmegy Berta kalandjain, meglepve fogja tapasztalni, milyen alaposan megjegyezte és megértette a különféle agyhullámok természetét, milyen sokat tanult, szinte észrevétlenül. Ezeket a, tanulással kapcsolatos felismeréseket a gyakorlatba is át lehet ültetni: erről olvashatnak a jövő héten.