„A tankönyvet el is felejthetitek!”

A fenti mondat mind többször hangzik el tanárok szájából, így év elején. Általános és középiskolákban is terjed a tankönyvek ilyen olyan okból történő mellőzése – persze csak miután már megvetették azokat a szülőkkel több tízezer forintért. Mi lehet e furcsa jelenség hátterében? Nagyon különböző okok, és egyik sem örvendetes.


A szakközépiskolások között igen nagy arányban, néhol akár ötven százalékban fordulnak elő katasztrofálisan olvasó, a tankönyvi szöveget értelmezni képtelen diákok. A komplikált szövegezésű szaktantárgyi könyveket ők sem elolvasni, következésképpen megtanulni sem tudják. A tanárok ezt a fiaskót megelőzendő lediktálják a diákoknak azt a minimumot, aminek a bebiflázásával akár jó jegyet is lehet kapni. A szakiskolákban a helyzet, ha lehet még rosszabb. Ettől persze a tankönyvszámla nem lesz kisebb: 20-35 ezer forint között kell fizetni egy éves csomagért, aminek akár a háromnegyede használatlanul megy jövő nyáron a kukába.


Az olvasás és szövegértés színvonalával az elit iskolákat leszámítva mindenütt nagy baj van: a magyar tanulóifjúság egyharmada funkcionális analfabétaként kerül ki a közoktatásból. Ez a terjedő járvány elsősorban a történelem és irodalomkönyveket sodorja el: mind gyakoribb, hogy a tanárok kizárólag a szóbeli magyarázatot, esetleg lediktált vázlatot kérik számon. Pedig a tankönyv azért van, hogy gyerek abból szűrje ki olvasás útján a fontos dolgokat. Ha ez a szűrés elmarad, és csak a lediktált lényeget kell bevágni, azt nem tanulásnak, hanem magolásnak hívják.

Az elitiskolák némelyik osztályában épp ellenkező okból száműzik a tankönyveket: a tanár szerint nem elég színvonalasak. Helyette fénymásolt tudományos cikkekből, szakkönyvekből kell felkészülniük a gyerekeknek. De itt is minden szülő megveszi a „hivatalos” tankönyveket is –részben feleslegesen.

A teljesen liberalizált hazai tankönyvpiac szakértők szerint kaotikus, nagyon egyenetlen színvonalú – azaz sok a rosszul megírt, vagy elavult, vagy hibás információkat tartalmazó könyv. A bennfentesek szerint nagy üzlet a tankönyvírás: az egyik írja, a másik véleményezi, a harmadik kiadja és ez mind egy vállalkozás érdekkörén belül. Ebben a zavarosban sokan halásznak, a gyerekek pedig elszenvedik a következményeket.


Sajnos nem szokás világosan kimondani, hogy a közoktatásnak kötelessége megtanítani minden ép értelmű gyereket idejében és megfelelően olvasni, szöveget érteni. És kötelessége ellátni őket olyan használható tankönyvekkel, amelyek megfelelnek a gyerekek életkorának, tudásának.