Hogyan neveljünk lelkileg /is/ ellenálló gyereket?

Szülőként csupa jót remélünk gyermekeinknek: egészséget, békét, anyagi sikert, személyes boldogságot. Azt a gondolatot, hogy akár csak átmenetileg is ezek ellenkezőjét kell majd átélnie, a legtöbben elhessegetjük magunktól. Pedig a Földön egyetlen dolog biztos: a változás. Nem lehet hófehér palástban végigsétálni az életen, mindenkit ér előbb utóbb baj, krízis, csalódás, veszteség, betegség. De fel lehet ezekre készülni? Fel lehet ezekre készíteni a gyerekeinket? Igen –állítják nagyon határozottan azok a kutatók, akik katasztrófákat, súlyos kríziseket, fizikai nélkülözést átélt emberek sokaságát megfigyelve azt tapasztalták, hogy igen sokan közülük súlyosabb lelki következmények nélkül élték át a nehéz helyzeteket. E szerencsések alaposabb vizsgálata során kiderült, hogy a gyermek és fiatal kori hatások erős lelki ellenálló- és problémamegoldó képességgel ruházták fel őket. Ezt hívják rezilienciának.


Talán meglepő, hogy a lelki ellenálló képesség kialakítása nem pénzkérdés, és stresszes, gyorsan változó világunkban is lehetséges – ha néhány tanácsot komolyan veszünk.
 

1. Csecsemőkorban az a legfontosabb, hogy a gyermek és anyja között szoros és feltétel nélküli legyen a kapcsolat, hosszabb időre ne hagyja másra az anya a gyermekét. Az ilyenkor kialakuló alapvető bizalom egész életre szól, minden későbbi kapcsolat mintája lesz, hiányát alig lehet pótolni. A szeretetteljes gondoskodás – szoptatás, tisztába tevés, fürösztés, simogatás, beszélgetés, éneklés – kialakítja a babában azt az alapvető érzést, hogy a világ egy biztonságos hely, és jó élni. Ez az „ősbizalom” teszi lehetővé, hogy később, nagyobb bajok idején is higgyünk a dolgok jobbrafordulásában.
 

2.Ahogy nő a gyermek, a világ megértéséhez és birtokba vételéhez egyre fontosabb lesz számára a határok, szabályok megtapasztalása. A már járni tudó kisgyermeknél egyszerű magyarázatokkal kell bevezetni és utána következetesen be kell tartani az ésszerű napirendet. Mindenekelőtt a következetes napi és heti rutin segít a gyermek lelki stabilitásának erősítésében. A felkelés és lefekvés, délutáni alvás, az étkezések rendkívüli eseteket leszámítva azonos időben történjenek. Fontos, hogy naponta legalább egyszer az egész család együtt étkezzen. A napi rendrakásba, takarításba, teregetésbe stb. már egészen kis kortól vonjuk be a gyereket.


3. Beszélgessünk minél többet a gyerekkel, ösztönözzük, és türelmesen hallgassuk, amikor ő beszél. A kommunikáció mindig kétirányú folyamat. Ha egy gyerek totyogós korában megszokja, hogy őszintén figyelnek rá, amikor beszél, kamaszként is bizalommal lesz a szüleihez, és felnőttként is az érvelő kommunikáció lesz az egyik fő problémamegoldó technikája. A közös, egyenrangú családi beszélgetések óriási jelentőségűek. Itt éli át a gyerek, hogy az iskolai, munkahelyi, családi stressz, konfliktusok kibeszélhetők és eközben lecsökken a nyomásuk. A közös beszélgetések során megtanulja például, hogy a negatív eseményeknek is lehet bizonyos hozadéka, ami ma csapás, az holnap valami újnak a csírája stb.
 

4. A rokonokkal fenntartott eleven, támogató kapcsolatok kedvező hatással vannak a növekvő gyermek lelki stabilitására. Sokféle magatartási, kommunikációs, életvezetési mintát ismer meg, megtapasztalja a világba való beágyazottságot, a szülein kívüli támogatói kört. A nukleáris – szülőből, gyerekből álló családok külső rokonsági kapcsolatok nélkül túlterheltek. A nagyszülőkkel, nagybácsikkal, unokatestvérekkel való rendszeres találkozás erősíti a gyerekekben a szeretet, egyűvé tartozás, biztonság érzetét. A nagy közös családi programok lelki egészségvédő szerepe alig túlbecsülhető.
 

5. A kellemetlen események, krízisek nem ritkán egymást követik, és ilyenkor a személy vagy egy egész család képtelen szembeszállni a lefelé húzó erőkkel. Az apa elveszti állását, emiatt inni kezd, megromlik a házastársak viszonya, és ez válásba torkollik. Az iskolás fiú rossz jegyeket kap, de nem meri otthon elmondani, ezért aláhamisítja a szülei aláírását az ellenőrzőben, majd a következményektől való félelmében egy drogozó társaságban köt ki. Az ilyen láncreakciókat meg lehet akadályozni, ha az első negatív esemény után a család hibáztatás és bűnbakkeresés helyett a korábbinál is jobban összefog, egymásnak feszülve, közös erővel küzdik le a krízist. A munkáját elvesztett apát támogatják abban, hogy új szakmát tanuljon, közösen lefaragják a család kiadásait stb. Ha a gyerek elsős korától megszokta, hogy a tanulás az ő feladata, nem a szüleié, akik a rossz jegyeket nem katasztrófának, hanem korrigálható teljesítménycsökkenésnek tekintik, nem jut eszébe, hogy hazudjon. Ha a családban általában úgy tekintenek a kudarcokra, csapásokra, amik hozzátartoznak az élethez, és természetesnek tartják, hogy pánik helyett a kilábaláson gondolkodjanak, meggyökerezik bennük az alapvetően optimista világszemlélet.

6.A ház körüli feladatok már kora gyerekkortól hozzájárulhatnak a reziliencia kialakulásához. A fiúkat is vonjuk be a sütésbe főzésbe, a lányok is segítsenek a kertben, ha csak lehet valamelyik szülő jelenlétében. A kisgyerekek még imádnak együtt dolgozni apuval, anyuval – ne hagyjuk ki ezt a fantasztikus lehetőséget a munkára, felelősségre, kitartásra nevelésben.. A munkára nevelésben a szülők szerepe a döntő: ha büszkék arra, amit nap mint nap elvégeznek, szinte biztos, hogy a gyerek sem lesz dologtalan. Óriási tévedés és alig korrigálható hiba, ha a jó élet mércéjének a minél több fogyasztást, szórakozást, semmittevést tekintjük.

7. A kreativitás megélése elengedhetetlen a lelki ellenálló képesség megerősödéséhez. Az a gyerek, akit támogatnak, bíztatnak a szülei, hogy rajzolja le, fogalmazza meg, énekelje el, táncolja el érzelmeit, a vele történteket, fontos eszközt kap a kezébe ahhoz, hogy az élete jó és negatív eseményeit egyaránt kezelni tudja. A kreativitás egyben a világhoz való alkotó és nagyon barátságos viszony, ami lehetővé teszi, hogy sokféleképpen lássunk és láttassunk dolgokat. Aki kreatív, az minden helyzetben lehetőséget, kihívást lát, kevésbé lesz előítéletes, kevésbé keres bűnbakot, kevesebbet panaszkodik, ha éppen hullámvölgyben van az élete.

8. A spiritualitás, a magasabb rendű értékekben való hit, vagy a vallás fontos összetevője a lelki ellenálló képességnek. A stressz és a krízisek idején is célt, kitartást, pozitív hozzáállást, belső erőt ad a túléléshez, a nehézségekkel való megküzdéshez. A család az a hely, ahol először megtapasztalhatja a gyerek, hogy léteznek az anyagiaknál, az élvezeteknél magasabb rendű értékek: szeretet, hit, mások tisztelete, a rászorulók segítése, szolidaritás.

 

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner