Nyaral a test, pihen a lélek

A nyaralás - ha lelkileg is felkészülünk rá - sokkal többet jelent, mint egyszerű helyváltoztatást. Minden utazás egyben felszabadulás a mindennapok kényszerei alól, páratlan lehetőség arra, az idegen tájak, kultúrák mellett saját magunkat is felfedezzük.
Miért is kelünk útra?

Az utazás minden kultúrában az élet metaforájának számított: Odüsszeusz, Marco Polo, Mohamed próféta fantasztikus úti beszámolóinak hallgatói, olvasói a saját életük nagy változásaira, reményeire és kudarcaira ismertek rá. A nagy költők, zeneszerzők egy-egy utazás élményeiből örök értékű szonetteket, szimfóniákat alkottak.

Az átlagember persze nem képes az élményekből ilyen maradandót teremteni, ugyanakkor a saját személyiségünk alakításában valószínűleg alig túlbecsülhető jelentősége van annak, ha szabadságunk ideje alatt útra kelünk. Őseink folytonosan vándoroltak, az újabb korokban azonban - amióta helyhez kötött életet élünk - a hódítás vágya, spirituális indítékú zarándoklat, kalandvágy vagy pusztán új ismeretek megszerzése miatt kelnek útra az emberek. Jószerivel mi is ezt tesszük, amikor nyáridőn mediterrán apartmanok vagy skandináv kempingek, netalán még egzotikusabb célok felé indulunk. Hiszen ha jobban belegondolunk, az egyszerű pihenést, fizikai semmittevést valószínűleg a legegyszerűbben összkomfortos otthonunkban lehetne megvalósítani. Az ember azért utazik el, mert mások is ezt teszik, meg azért, mert hajtja valami.

Hamarosan a világgazdaság legnagyobb iparága lesz a turizmus, amely már most is százmillió embernek ad munkát. Évente félmilliárd ember lépi át turistaként országa határait, a nyugati országok átlagpolgárai szabadon elkölthető jövedelmük 14 %-át fordítják ilyen célra. Természetes, hogy a kutatókat is érdekli, mi hajtja az embereket távoli úti célok felé, hogyan viselkednek, mialatt átmeneti időre kilépnek korábbi életük keretei közül, és milyen hozadéka lehet ennek az évi két hétnek a többi ötvenre.

Sokféle ember sokféle álmot szeretne megvalósítani ez alatt a két hét alatt: kalandra vágyik, kreativitását reméli kiélni, ismereteket akar szerezni, a szexuális étvágya hajtja, vagy egyszerűen csak fiatalabbnak és elevenebbnek szeretné magát érezni, miközben olasz robogóval száguld Nápoly utcáin, reggelig táncol egy görög étteremben, búvárkodik, vagy éppen korongozik egy turistáknak berendezett fazekasműhelyben. Az utazási marketing művelői természetesen árgus szemekkel figyelik, milyen új divatok tűnnek fel, és biztosak lehetünk benne, hogy a megfelelő ajánlat nem sokat várat magára. De bármennyire is üzlet a turizmus, mi akkor is érző, eleven lényekként kelünk útra, és ha nem is vagyunk tudatában, ilyenkor "mellékesen" egy önnevelő, önismereti programon veszünk részt.

A szabadság illúziója

A hétköznapjainkat a kényszerek és kötelezettségek szoros hálójában töltjük, életünk jelentős részét annak teljesítésére fordítjuk, amit mások akarnak és elvárnak. Így azután a nyaralás - mindenekelőtt az utazás - egyik rejtett célja mindenképpen a szabadság visszanyerése, legalább átmeneti időre. De nem csupán a munka okozta kötelékektől akarunk ilyenkor megszabadulni. Sokan olyan reményekkel indulnak neki a nyári szabadságuknak, hogy régóta halogatott, vagy többször kudarcot vallott tervüket - például a dohányzás abbahagyását, a rendszeres sportolást, vagy a partnerükkel, gyerekeikkel való kapcsolat megjavítását sikerül elérni. A távollét egyébként valóban segít a változás folyamatában, amit az otthon maradottak gyakran meglepve, irigyen és nem is mindig jó szándékkal állapítanak meg, amikor hazatér a láthatóan megújult, energiától duzzadó hozzátartozójuk.

Az emberi lélek csodái közé tartozik, hogy a sivatag homokját taposva, vagy romos műemlékek láttán miként változunk mi magunk, akiknek tulajdonképpen semmi közünk sem a Szaharához, sem a lovagvárakhoz. Valószínűleg arról van szó, hogy az idegen kultúrák, tájak, városok és emberek kihívást jelentenek az egész évi egyformaságtól elkényelmesedett gondolkodásunk számára. Fel akarjuk fogni a látottakat, megtanulunk egy pár szót és mondatot az idegen nyelvből, olyan kulturális, ökológiai vagy politikai összefüggésekbe pillantunk bele, amelyeket amúgy csak másod-harmadkézből, a tv szűrőjén át kapunk. A világ- és emberképünk hirtelen kitágul, új dimenziókat fedezünk fel, és ez többnyire azzal jár együtt, hogy a saját problémáink is új színben jelennek meg.

Mit tanultál a Szaharában?

Az utazás mindenkit lazábbá, sőt labilisabbá tesz. A hétköznapokat úgy éljük meg, hogy igyekszünk az érzelmeinket kordában tartani, ami bizonyos mértékig szükséges és természetes, de ez néha túl jól sikerül. Amikor eltávolodunk az otthoni környezettől és kötelezettségektől, akkor enged az érzelmeinket elfojtó zár, és ennek néha drámai következményei vannak. Ha egyébként egy kritikus életszakaszban vagyunk, vagy súlyos döntések előtt állunk, az ezzel kapcsolatos felismerések, elhatározások sokszor az otthontól távol, az utazás során születnek meg.

Még a kizárólag lustálkodásra épülő tengerparti nyaralás is járhat olyan fizikai kihívással, ami fejleszti az önismeretünket. A legtöbben egész évben igen szűk teljesítmény határok között végzünk fizikai munkát, így azután nem csoda, hogy alig van fogalmunk arról, mire is képes igazából a testünk. Márpedig a fittség - egészségi előnyein túl - a pszichés teherbíró képességet is megnöveli. Az otthon szokatlan hőség, vagy éppen a hideg, a váratlan kényelmetlenségek, a városnézéssel, hegymászással járó izomláz mind-mind olyan tapasztalatok, amelyek kiemelnek a kisebb-nagyobb függőségekkel, képzelt vagy valódi betegségekkel terhelt hétköznapokból.

Egy jól sikerült utazás bizonyos fokig megváltoztatja a tudatállapotunkat is, amolyan második valóságban élünk. Ha csak néhány napra is, de életre kelnek fantáziáink, álmaink. A tengeri körutazás idejére a felső tízezerhez tartozónak érezzük magunkat. Ha a magas hegyekben túrázunk, egy kicsit magunkra öltjük az életveszélyt kockáztató felfedezők szerepét, a kempingben őseink nomád életét szimuláljuk, és lelkesen vágjuk a fát, várunk a vadvizek partján a kapásra, és fenntartás nélkül elhisszük az idegenvezetőnek, hogy valóban medve járt előttünk az ösvényen.

Tanulásmentes szünidőt!

A fentiek a felnőttek jó - valódi kikapcsolódást, regenerálódást hozó - nyaralásához adnak támpontokat. Ha gyerekekről van szó, mindez sokszorosan igaz! Tehát a nyár, vagy annak nagyobbik része legyen teljesen tanulásmentes! A munkára - a szeptemberben újra kezdődő iskolára - azzal tud a legjobban felkészülni a gyerek, ha minimum egy-másfél hónapra teljesen átadja magát az életkorának megfelelő szórakozásoknak, játékoknak, sportnak, kalandnak.

A tévézés, videózás, számítógépezés sok családban állandó konfliktusok forrása: a szülők korlátoznák ezek használatát, a gyerekek meg elégedetlenek a megszabott időkeretekkel. Nyáron nyilván többet lehet és kell ebből is engedni. De nem jó, sőt baj, ha a képernyő előtt tölti a gyerek a szünidejét! Csak igazán tartalmas nyári programokkal ellensúlyozhatjuk ezeknek az elektronikus kábítószereknek az óriási vonzóerejét. A sok mozgás, játék, kaland, más életformák, új környezet megismerése a változatosság révén regenerálja a gyereket, ellensúlyozza a mai iskola már-már megbetegítő monotóniáját.

Sok szülő attól tart, hogy ha nyáron nem gyakorol a gyerek - matekot, olvasást, helyesírást, nyelvet stb. - akkor őszre mindent elfelejt. Ennek az okoskodásnak annyi a valóságalapja, hogy szeptemberben valóban fel kell hozni a gyerekeket, de erre való az év eleji ismétlés. Ha azonban egész nyáron azzal stresszeljük, hogy gyakoroljon, mert ősszel milyen nehéz lesz újrakezdeni, csak azt érjük el, egész évben egyformán fogja utálni a tanulást. Ha valóban súlyos tanulási lemaradása van a gyereknek, vagy pótvizsgázni kell, akkor is kapjon egy hónap teljes szabadságot.

Hírlevelünk nem megy szabadságra, bár a nyáron csak két hetente jelentkezik majd. A következő számokban ügyességi, és a megfigyelőképességet, koncentrációt fejlesztő játékokat mutatunk, továbbá tanácsokat adunk a kötelező olvasmányok feldolgozásához.


dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner