XLVI. rész. Az ünnep árnyai

Különösen télen vagyunk hajlamosak a depresszióra. Az ünnepi időszak nagyon megterhelő azok számára, akik egyedül élnek, családi problémáik vannak, vagy anyagi nehézséggel, munkanélküliséggel küzdenek. A karácsony utáni depresszió jelenségét olyan jól ismerik a szakemberek, hogy külön nevet is kapott ez a kór: ünnepnap-depresszió névvel illetik. (Egy amerikai felmérés szerint az emberek 32 százalékánál negatív érzések társulnak a karácsonyhoz, 22 százalékuk kifejezetten szorong az ünnepek miatt, s a megkérdezettek 7 százaléka pedig súlyos depresszióba esik ilyenkor.) A telefonos, illetve az internetes lelkisegély-szolgálatok, a krízisambulanciák forgalma a tetőfokra hág.

A köztudatban úgy él, hogy karácsonykor történik a legtöbb öngyilkosság. A valóság azonban az, hogy sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem tesznek magukban kárt az emberek, ellenben a január és a február a "legfeketébb" hónapok.

Az ünnep az újraértékelés, a számvetés ideje: fiatalkori álmainkat terveinket összehasonlítjuk a felnőttkor jelenbeli realitásaival, s nem egyszer fájdalmas eredményre jutunk. Karácsonykor sok ember vár valamilyen csodát, de ünnep végeztével belátja, hogy valójában nem sok minden változott meg.

Különösen szomorú ez az időszak azoknak, akik valamilyen égető szükséggel, az egyik szeretett családtag hiányával, komoly anyagi nélkülözéssel, azaz szegénységgel vagy valamilyen betegséggel küzdenek. Magyarországon évente körülbelül 20 ezer gyermek válik "egyszülős" gyerekké, mert elváltak a szülei. Mintegy 30 ezer hajléktalan tölti a karácsonyt valamilyen szeretetkonyhán vagy az utcán. 18 ezer fogva tartott a börtönben lesz az ünnepen

Karácsonykor a szokásosnál még kevesebbet mozgunk, és sokkal többet eszünk. Jelentősen megnövekszik a hashajtók és az emésztést serkentő gyógyszerek fogyasztási aránya. Az ünnepi szezonban kimutathatóan gyakoribbak az embereket ért állati harapások, valószínűleg azért, mert a szokatlan vendégjárás, a petárdázás, a felborult életritmus miatt megnő a kutyák agresszivitása.

A birtokháborítással, ingatlanügyekkel foglalkozó jogászok praxisa némileg fellendül a két ünnep között, illetve január első napjaiban. Állításuk szerint a rokonokkal, barátokkal való beszélgetések nyomán a sértett emberek felhergelődnek, hogy hosszabb ideje elhúzódó ügyeiket végre rendezzék. Egy brit felmérések szerint az év végi karácsonyi céges rendezvényeken különösen nagy számban történik szexuális kapcsolat a kollégák között. (A brit irodai dolgozók 41 százaléka állította, hogy ez az a rendezvény, ahol leginkább összemelegedhetnek a már régóta szimpatikus munkatárssal.)


Így látja a pszichológus:

"Manapság divatos jelenség, hogy a szülők saját maguk helyett ajándékot adnak. Tárgyakkal próbálják pótolni azt a hiányt, amit csak személlyel lehet: a szülővel magával. A szülő valahol érzékeli, hogy keveset ad saját magából, de ezt tárgyakkal igyekszik kiváltani, és akkor hihetetlen árakon mindent összevásárol a gyereknek, hogy lelkiismeret furdalását valahogyan csillapítsa. Ezeknél a gyerekeknél tényleg létrejön egy olyan telítettség, hogy már nem lehet nekik örömet okozni.

Természetesen vásárolhatunk egy gyereknek sok ajándékot úgy is, hogy azzal nem követünk el hibát. A lényeg azonban az, hogy amikor a gyereknek már nem vágyai, hanem követelései vannak, és azokat a szülő azonnal kielégíti - mintha egy recsegő rádiót kapcsolna ki, hogy nyugta legyen -, akkor már a gyereknek is inkább a zsarolás okoz örömet, nem pedig a kapott ajándék. Ezek kóros állapotok, és az ajándékozáshoz semmi közük.

Semmiképpen sem szabad az ajándékot a jutalommal összetéveszteni. Sok családban ezek összemosódnak, pedig alapvetően eltérő fogalmak. Három gyerekem van, de soha az életben nem jutalmaztam tárgyakkal. Olyan, hogy: "Ha kijavítod a hármast ötösre, akkor megkapod a biciklit" - nálunk nem létezett soha. Ez szerintem nem működik. Mint ahogy az sem, hogy: "Nem kapsz születésnapodra semmit, mert rossz voltál". Így azután az ajándékozást mi az év bizonyos napjaira korlátoztuk: a születésnapokat, a karácsonyt és a húsvétot szoktuk ajándékozással is megünnepelni. Ekkor viszont teljesen függetlenül attól, hogyan szerepelt éppen gyerekem az iskolában vagy a családi életben, azt a mérhetetlen örömet próbáltam kifejezni, hogy ő van nekem, hogy vagyunk egymásnak. Ezért a lehetőségeimhez képest mindig gazdagon ajándékoztam meg a gyerekeimet. Nem kérdeztem soha, hogy mit szeretnének, és azt sem szeretem, ha a gyerekem sugallja nekem, hogy mire vágyik. Az én dolgom ugyanis, hogy ismerjem őket annyira, hogy tudjam, milyenek. Számomra mindig is nagy kihívást jelentett, hogy kitalálom-e a vágyaikat." /Ranschburg Jenő pszichológus/


dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner