XLVI. rész. Tanulj meg nemet is mondani!

Nem tudunk lelkileg is felnőni, amíg az otthonról hozott szabályokat, értékeket mérlegre nem tesszük, és ami nekünk nem vált be, attól búcsút nem veszünk. A gyorsan változó világban a magunk által kiizzadt élettechnikák, értékek nélkülözhetetlenek.

Sorozatunk előző részében arról olvashattak, miért hasznos, ha értjük, el tudjuk fogadni mások érzelmi állapotát, azaz empátiával közelítünk hozzájuk. Most bizonyos értelemben ennek az ellenkezőjéről, saját érdekeink, érzelmi és másféle szükségleteink megvédéséről és érvényesítéséről lesz szó, amit asszertivitásnak hív a pszichológia.

Nem kér, nem kérdez

Életünk, kapcsolataink kiegyensúlyozásához mindkét módszerre szükségünk van, néha az egyikre, máskor a másikra. Akkor van a baj, ha mindig csak az egyiket használjuk. Akiben túlteng az empátia, az mártírként éli az életét, akinél viszont saját érdekeinek a képviselete mindig minden mást megelőz, az önző.

A félénk, szégyellős, passzív emberek nem tudják, nem merik, vagy nem akarják megvédeni jogaikat, érdekeiket, nem vallják meg érzéseiket, vágyaikat. Ez az élet több területén okoz nekik problémákat:

1. Nem kérnek szívességet, de még információt sem pl. az áruházban, beletörődnek, ha igazságtalanság éri őket.

2. A negatív érzéseiket, gondolataikat - panasz, szomorúság, sértettség, ellentétes vélemény - egyáltalán nem, vagy csak bonyolult kerülő utakon képesek kifejezni.

3. Nem tudnak másoknak nemet mondani.

4. A pozitív érzelmek kimutatása sem megy nekik: büszkeség, boldogság, élvezet, szerelem, szeretet. Nem tudnak adni és kapni bókot, elismerést.

5. Nem képesek szót emelni az őket vagy másokat érintő közügyekben, nem kérdőjelezik meg az idejétmúlt tradíciókat, a szülői tekintélyt, akkor sem, ha folyamatosan szenvednek ezek miatt.

6. Rossz társalgók, nem kezdeményeznek új ismeretségeket.

7. Elfojtják a kisebb bosszúságaikat, amitől általános rosszkedv, vagy megmagyarázhatatlan dühkitörések lesznek úrrá rajtuk.

Felszólalni a társasházi közgyűlésen

Vannak, akik tudják, hogy képtelen nemet mondani, ezért sokszor ki is használják őket. Mások viszont úgy gondolják nekik semmi bajuk az érdekeik érvényesítésével, eközben folyton levertek, depressziósok, méltánytalanságok érik őket a munkahelyükön, panaszkodnak a főnökükre, ám eszükbe sem jut, hogy a saját érdekükben ők változtassanak a mostani helyzeten.

Néha persze mindnyájan gyengék vagyunk - ha nem a munkahelyünkön, akkor a családban sikertelen az érdekérvényesítésünk, házastársunk vagy éppen gyermekünk erőlteti ránk akaratát. Néha el is szégyelljük magunkat, amikor olyasmivel szembesülünk, hogy nem merünk a saját érdekünkben felszólalni a társasházi közgyűlésen, nem kérünk szívességet, pedig szükségünk és lehetőségünk lenne rá stb.

Ha ezeken változtatni akarunk, az elhatározás és a megfelelő technika mellett némi nyomozómunkára is szükség van. Ki kell derítenünk, honnan valók, és érvényesek, hasznosak-e azok a mélyen belénk ívódott szabályok, amik miatt nehezünkre esik az asszertivitás, a magabiztosság, saját érdekeink érvényesítése.

Kisgyerekként jó nagy adagot kaptunk az olyasféle magatartási szabályokból, hogy "ne légy önző, ne hibázz, ne mutasd ki az érzelmeidet, ne mondd az emberek szemébe, ha nem kedveled őket, ne kérdezgess mindenfélét másoktól, ne szakítsd félbe a felnőtteket, ne panaszkodj, ne sírj, tedd azt, amit a felnőttek mondanak,"

Ezeknek a szabályoknak a többsége értelemszerűen a gyerekre vonatkozik, ezért felnőve célszerű felülvizsgálni őket - ha eddig nem tettük meg. Sok pszichológus szerint addig nem leszünk lelkileg is felnőttek, amíg az otthonról hozott szabályokat, értékeket mérlegre nem tesszük, és ami nekünk nem vált be, attól búcsút nem veszünk. Manapság olyan gyorsan változik a világ, hogy a saját magunk által kiizzadt, kipróbált individuális értékrend nélkül nehéz megállni a lábunkon.

A locsogó feleség és a hallgatag férj

Nézzünk két hétköznapi példát arra, amikor a szereplők asszertivitása jócskán eltér egymástól.

1. A feleség a munkából hazajőve minden este a munkahelyi torzsalkodások részletezésével és a vállalat ügyes bajos dolgaival traktálja a férjét. Ha a férj eléggé magabiztos, megfelelően asszertív, valahogy így próbál változtatni a számára már kellemetlen helyzeten:" Minden esténk azzal telik, hogy én hallgatom a te munkahelyi sztorijaidat. Szívesen beszélgetek veled, de ez így eléggé egyoldalú, és elegem is van belőle. Az én munkahelyi problémáimra sosem jut idő, meg arra, hogy megbeszéljük a házzal kapcsolatos dolgokat, vagy hogy mi történt a világban..." A kevésbé magabiztos férj elfojtja az elégedetlenségét, szótlanul hallgatja az asszonyt, vagy még tetteti is, hogy érdekli a vég nélküli történet. Ugyanennek az agresszív változata, amikor az elfojtott düh egyszer csak kirobban és minden előzmény nélkül ordítozni, szitkozódni kezd a férj, felugrik a vacsoraasztaltól, kijelenti, hogy tele van a hócipője a felesége kollegáival, sőt a feleségével is, bevágja az ajtót és elmegy a kocsmába."

2. Egy barátunk, ismerősünk rendre az utolsó pillanatban mondja le a közösen megtervezett programokat. A magabiztos, asszertív válasz erre:" Az utóbbi időben már háromszor fordult elő, hogy az utolsó pillanatban mondtad le a programjainkat, és ez nagyon frusztrál engem. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem is szívesen vagy velem, hiszen mindig jön valami, ami fontosabb. Arra kérlek, a jövőben ne hozz ilyen helyzetbe." A kevésbé magabiztos reagálás: tűrni a helyzetet, nehogy az illető megsértődjön és megszakadjon a kapcsolat. Az agresszívebb verzió: Jól leteremteni az illetőt, és gúnyosan hozzátenni, csoda hogy még egyáltalán van valaki, aki elmegy vele bárhova.

Zűrzavar az alávetettség ára

Akiből hiányzik a magabiztosság, ezért másoknak alávetve éli az életét, az:

  • fokozatosan elveszti az önbecsülését, feladja a változtatás reményét is
  • őszintétlen légkörben él, hiszen az igazi érzéseit állandóan leplezi
  • az egyenlőtlen, alávetett helyzet rombolja, felőrli benne a szeretet és az intimitás képességét
  • a tartós alávetettség eltorzítja a jellemet,
  • aki a valódi érzelmeit elfojtja, az kiútként finoman manipulálja a környezetét, és gyakran teremt zűrzavart maga körül


Aki a sok hátrányt mérlegelve az eddiginél magabiztosabb akar lenni, például egy fontos kapcsolatban, annak a következő lépéseket ajánlják az asszertivitást oktató trénerek.

1. Írd le minél részletesebben azt a problémás kapcsolati helyzetet, amin változtatni akarsz. Fontosak a pontos részletek és a tárgyilagosság. A másik személy magatartását és a párbeszédeket szinte jegyzőkönyvszerű rögzítsd, de felesleges az olyasféle találgatás, hogy vajon miért viselkedik így.

2. Írd le a saját érzelmeidet a lehető legalaposabban és teljesen őszintén. Pl. Kínosan érzem magam, amikor... ezt meg ezt teszed. /Sorozatunk következő cikkében az ilyen un. "én-kijelentések" technikájáról lesz szó./

3. Írd le milyen változásokat szeretnél elérni az adott kapcsolatban. Konkrétan mit szeretnél megszüntetni, milyen új dolgokra lenne szükséged. Mindvégig vedd figyelembe a másik idényeit is: biztos, hogy neked is engedned kell, ha tőle változásokat vársz el. Azt is gondold végig, és írd le, milyen következményei lesznek, ha csak féloldalasra sikerül a kapcsolat átalakítása, bármelyiketek változik, de a másik nem.

A kevésbé magabiztos embernek többnyire egy nála magabiztosabbal kell átalakítani a kapcsolatát, gyakran olyan helyzetben hogy épp őt szúrják le valamiért okkal vagy ok nélkül. Egy ilyen helyzetben nagy a veszélye annak, hogy megint csak behódol az erősebbnek. Ennek elkerülésére:

1. Ha jogosan bírálnak meg valamiért, ismerd el, mondd meg az igazat, és ne keress kibúvót. "Sajnálom, valóban elkéstem ma reggel, mert elaludtam."

2. Ha csak részben van igaza annak, aki téged bírál, a válaszodban pontosan jelezd, miben van igaza a másiknak, és miben téved.

3.
Ha nem érted pontosan a másik fél kritikáját, szemrehányását, kérdezz vissza anélkül, hogy magad is indulatossá válnál: "Nem értem, hogy ebben tulajdonképpen mi zavar téged?"

Ha vizsgaidőszakban kocsmázni hívnak

Az asszertivitás jól alkalmazható bonyolult, kínos, elmérgesedett helyzetekben is. Az egyik technika, hogy nyugodtan és rendíthetetlenül, vita nélkül addig ismételjük az álláspontunkat összefoglaló rövid világos mondatot, amíg a másik feladja az ellenállását. Például a kamaszgyerekkel folytatott vitában: "Éjfélre minden körülmények között itthon kell lenned!" Az áruházban egy hibás áru kapcsán: "Nem bízom ebben a termékben, ezért kérem vissza az árát" Ha a vizsgaidőszakban a haverok kocsmázni hívnak:" Ma nem megyek sehova, tanulni fogok."

Ha kényes témáról folyik a vita, gyakran mellékvágányra terelődik és terméketlenné válik a beszélgetés. Ilyenkor egy asszertív fogással azt mondhatjuk:" Elkanyarodtunk a témánktól, szerintem folytassuk onnan, hogy..." Ha gondolkodási időre van szükségünk, vagy túlságosan izgatottak vagyunk egy döntéshez, ne habozzunk szünetet kérni "Ezt át kell gondolnom, tarthatnánk egy negyedórás szünetet? Aludnom kell erre az ajánlatra, halasszuk a döntést holnapra"


dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner