XLIV. rész. Tanulj meg randit kérni!

Tanulás alatt a legtöbbször valamilyen ismeret, összefüggés elsajátítását értjük, pedig éppen így meg lehet tanulni, hogyan társalogjunk ügyesebben egy buliban, hogy kérjünk randit, vagy fizetésemelést, és hogy viselkedjünk, ha bármelyiket visszautasítják

Ezek a társas, szociális készségek- skillek- gyakran fontosabbak az életben való sikeresség szempontjából, mint a tankönyvekből megszerezhető tudás, de sokan azt hiszik, hogy ezek velünk született adottságok, vagyis nem sokat tehetünk fejlesztésükért.

Becsaptak? Reklamálj!


Ez persze nem így van, társas készségeink éppúgy mások megfigyelése, utánzása, vagyis sok-sok gyakorlás során csiszolódnak, mint például idegennyelvtudásunk. A megtanulandó készséget: pl. hogyan reklamáljunk, ha becsaptak, hogyan érveljünk egy vitában, először alaposan megfigyeljük másoknál, akik nagyon jók ebben. Utána, pedig amolyan szerepjátékként addig gyakoroljuk, ismételjük, amíg nekünk is jól, de legalább elfogadhatóan megy. És persze a megszerzett társas készségeinket nem hagyjuk porosodni, minél többet használjuk őket, ilyenkor tovább finomítjuk azokat.

Ez persze csak a vázlat, az ördög és a nehézség itt is a részletekben rejtőzik. Valószínűleg az olvasók egy része máris felkapta a fejét a "szerepjáték" olvastán: ő nem akar szerepet játszani, nem akar másnak látszani, mint ami.

A szerepjáték mint önsegítő pszichológiai módszer egyáltalán nincs ellentmondásban az őszinteséggel, a nyíltszívűséggel vagy a becsületességgel, ez pusztán egy technika, ami segít, hogy bizonyos helyzetekben, amikkel eddig nem bántunk elég ügyesen, a jövőben hatékonyabban viselkedjünk.

Vegyük fel videora

És természetesen mindig rajtunk áll, hogy milyen magatartásformákat, társas technikákat, skilleket akarunk megtanulni, és melyeket nem. A szerepjáték magát a gyakorlást jelenti, miként a színészek, kielemezzük, kicsiszoljuk a mozgásunkat, hanghordozásunkat, metakommunikációnkat. Sokat segíthet egy partner, egy jó barát, aki akár egy rendező, őszintén rávilágít az éppen gyakorolt skillünk fogyatékosságaira. Ő részt is vehet a szerepjátékban, végszavazhat nekünk, vagy megegyezhetünk úgy is, hogy pusztán figyeli a mi produkciónkat. Jó szolgálatot tesz, ha videóra vesszük a próbákat, és kielemezzük a látottakat, miként a sportolók a lejátszott meccseket.

Akiben erős ellenállás van egy másik személy, segítő bevonásával szemben, az kezdetben végezze egyedül a szerepjátékot, de feltétlenül készítsen felvételt produkcióiról, ezzel oldja a saját zavarát, és esetleg később mégiscsak megkéri egy jó ismerősét, barátját, hogy legyen a "rendezője".

Mit tanulhatunk a celebektől?

Az elérendő célt általában ismerjük: szeretnénk a mostaninál jobb benyomást kelteni másokban, csak éppen nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá. Első lépésként nagyon figyelmesen és elfogulatlanul tanulmányozzuk olyan emberek viselkedését, akiknek mindez jól megy. Fontos az elfogulatlanság, ugyanis a saját szorongásunk, kisebbrendűségi érzésünk ellensúlyozására gyakran megjelenik bennünk az irigység, a "savanyú a szőlő" érzése, és már nem is azt látjuk, ami a szemünk előtt van. A sokszor persze nem alaptalanul cikizett TV-személyiségektől, hírességektől, üzletileg vagy művészileg sikeres emberektől sok mindent el lehet lesni, meg lehet tanulni. Megfigyelhetjük például, hogy kerülik ki a kényes kérdéseket, anélkül, hogy nyílt konfliktusokat vállalnának, hogy tartják kézben a beszélgetés fonalát, miként érik el, hogy ami nekik fontos, az mindenképpen elhangozzék stb. Ilyen módszereknek a hétköznapi életben is hasznát vesszük, függetlenül attól, hogy sosem lesz belőlünk celeb - s talán nem is igazán vágyunk erre.

Fontos a pontos rendezés

Amikor egy konkrét helyzetre készülünk a szerepjáték technikával, a lehető legpontosabban rendezzük meg a jelenetet. Vegyük fel azt a ruhát, amit "élesben" fogunk viselni, ha egy telefonbeszélgetésről van szó, vegyük fel a kagylót és úgy gyakoroljuk, próbálgassuk a szöveget - hangosan, sokszor. Egészen más ugyanis arra gondolni, hogy majd ezt meg ezt fogom neki mondani, és más, ki is mondani ugyanezt, még ha egyelőre csak a tűkör előtt is. A kimondott szónak hatalma van - ha valamit nem vagyunk képesek a lakásunk falai között kimondani, azt egészen biztosan nem merjük majd elmondani a konkrét helyzetben sem.

Kezdjük egyszerűbb, veszélytelenebb helyzetekkel. Ha arra készülünk, hogy fizetésemelést kérünk, először úgy gyakoroljunk a segítőnkkel, vagy egyedül, hogy a főnököt megértő, humánus embernek tételezzük. Később, amikor ez már jól megy, jöhet a mogorva főnök változat.

Mélyülő önismeret

Ha felvételt készítünk a szerepjátékainkról, vagy segítővel dolgozunk - legjobb ha mindkettővel egyszerre - fontos, hogy őszintén, nézzünk szembe az " alakítás" gyengéivel. A konkrét javítanivalókról legjobb listát készíteni: pl. kevés volt a szemkontaktus, nem mosolyogtál, nyelvtani hibát vétettél, felesleges dolgokat hoztál szóba, stb.

A számunkra problematikus hétköznapi helyzetet akár 5-10-szer is próbáljuk végig egészen addig, amíg a "sztori" már nem okoz nehézséget, és érzékeljük az apró részleteket is. A társas készségek ily módon való fejlesztése a praktikus haszon mellett önismeretünk mélyülésével jár, olyan dolgokat tudunk meg magunkról, amit nem is sejtettünk.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner