Beszéljünk róla őszintén! - A gyerekek és az erőszak

A lelki zaklatástól a fizikai erőszakig - ezt az alcímet viseli a Jogerő egyik leghosszabb fejezete, melyet Herczog Mária, az ismert gyermekvédelmi szakember és Győrfi Éva, a Család, Gyermek, Ifjúság felelős szerkesztője jegyez. Nemcsak a leghosszabb írás ez, hanem a gyerekek visszajelzései alapján az egyik legfontosabb, leginkább elgondolkoztató is. Szerkesztőként is "leg"-nek érzem: az erőszak témaköre veti fel a legkényesebb és legsúlyosabb kérdéseket: a "Nemcsak a jog véd, te is vigyázz magadra!" a könyv legtöbb tabut feszegető fejezete.

Diákcsíny vagy zaklatás?

Akár fizikailag, akár szavakkal követik el, az erőszak minden esetben fájdalmat, sokszor egy életen át tartó traumát okoz. A diákcsíny sem mindig olyan ártalmatlan, mint amilyennek látszik. A fejezet egy tipikus példát említ, nevezzük a két főszereplőt Kingának és Tündének. A hatodikos Kinga és barátnői osztálytársukat, Tündét strébernek tartják és ki nem állhatják. Tünde iskolatáskája néha "véletlenül" kiborul, gúnyrajzok készülnek róla, "kinézik", ha be szeretne kapcsolódni a beszélgetésbe. "Az iskola az életre nevel", "mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát" - az ehhez hasonló bölcsességek nem segítenek Tündének, aki nap mint nap szorongva lép be az osztályterembe, és magát hibáztatja, amiért "nem elég jó" nekik. Meddig számít ez a játék természetes, csoporton belüli villongásnak, és mikortól válik mobbinggá, lelki zaklatássá? A mobbing nehezen észrevehető, és mindenképpen tenni kell ellene. A zaklatás leállítása nemcsak a tanárok feladata, a szerzők szavaival élve, "a gyengébbeket bántó ál-hősöket csak a közösség képes megállítani". A mobbingról beszélni kell, de nem mindegy, hogy hogyan - a szakemberek tippeket adnak a jelenség felismerésére és megfelelő kezelésére.

Nem vagytok egyedül!

A fizikai, lelki és a szexuális zaklatás tárgyalásakor Herczog Mária és Győrfi Éva időről időre felhívják a gyerekek figyelmét arra, hogy merjenek szólni. Szülőknek, barátoknak, tanároknak, olyan felnőttnek, akiben megbíznak. Ha gyermek a támadó, a barátok segítsége, a közös fellépés is elég lehet. Sokkal bonyolultabb a helyzet, ha a bántalmazó maga is olyan felnőtt, aki felé normális esetben teljes bizalommal fordulhatnának: tanár, edző vagy éppen a szülő maga. Az ilyen esetekre is van azonban megoldás, és van, aki segítsen.

Hogyan védekezhetek a szexuális bántalmazás ellen?

Külön szeretnék kitérni a fejezet egyik legkényesebb pontjára. A kamaszok számára rendkívül nehéz, hogy bárkinek is beszéljenek kényelmetlen közeledésekről, "rossz érintésekről", ezért is igen magas a látenciája a gyerekek szexuális zaklatásának. A cselekmények áldozatai lányok és fiúk egyaránt lehetnek, az elkövetőknek sem kell feltétlenül felnőttkorúnak lennie. A szerzők megdöbbentő adatot hoznak: Magyarországon minden tizedik(!) gyerek szexuális visszaélés alanyává válik, tehát - szemérmességet és szégyenérzetet félretéve - szóba kell hozni a témát. Meg lehet beszélni, hogy mit élhet át az áldozat, mi számít jó vagy rossz érintésnek, és nem utolsósorban azt, hogy kihez fordulnának bizalommal, ha a zaklatás gyanúja felmerül. A szexuális bántalmazás kezelésén és kivédésén túl egy Magyarországon szerencsére ritka bűncselekmény, az emberrablás elleni védekezéshez is kaphatnak ötleteket gyerekek és szülők egyaránt.

A hármas jelszó

A sok nehéz kérdés után a Herczog-Győrfi szerzőpáros elismeri: nincs könnyű dolga a fiataloknak. Ne veszítsd el a bizalmadat mások iránt, de fontos, hogy vigyázz magadra és figyeljetek egymásra! - kérik a szerzők a fejezet végén. "Legyen a jelszavatok: őszinteség, határozottság, óvatosság!"

Jövő héten a sorozat záró részében a Jogerő egy különösen aktuális írását, a diákmunkáról szóló fejezetet fogom bemutatni.

Schenk Borbála

A Jogerő megrendelhető a kiadó honlapján.