Zsebben ülő szolga vagy zsebben ülő úr? Zsebpénz és a jog

"A pénz: okos embernek zsebben ülő szolga, az oktalan embernek zsebben ülő úr." Ez a Gárdonyi Géza-idézet adta a Jogerő legyen veled! (továbbiakban: Jogerő) zsebpénzről szóló fejezetének címét. Akár okosan, akár felelőtlenül gazdálkodik zsebpénzével gyermekünk, egy biztos: a jogszabályok "a pénztárcában is" jelen vannak... A fejezet megírására Lévai Anikót kértük fel, aki örömmel igent mondott - az ismert ötgyermekes édesanya ugyanis a Szent István Egyetem oktatója és bankjogászi képesítéssel is rendelkezik.

A döntés és a felelősség

A szülők lehetőségeik szerint mindennel ellátják gyermeküket - mégis a legtöbb család úgy dönt, hogy bizonyos összeget rendszeresen a gyerekek rendelkezésére bocsát, de származhat bevétel az iskolai szünet alatt végzett munkából is - a diákmunkával három hét múlva fogunk részletesen foglalkozni. A zsebpénz kapcsán meg lehet tanulni a pénz beosztásának művészetét, szembesülni lehet az első buktatókkal nehézségekkel. Nincsen "minimumzsebpénz": az összeget a szülők határozzák meg. A döntés a szülőké - mégis fontos, hogy gyerekükkel rendszeresen beszélgessenek anyagi lehetőségeikről, hallgassák meg az ő igényeiket és nem utolsósorban együtt kövessék nyomon a zsebpénz sorsát. "A zsebpénzét értelmes célokra minden gyerek szabadon felhasználhatja - írja Lévai Anikó, de egyben figyelmezteti is a fiatal olvasókat: a döntés felelőssége is az övék. "A jog mindenesetre melletted áll, hogy nagy baj ne történhessen" - nyugtatja meg a gyerekeket (és aggódó szüleiket) a szerző.

Az apróbetű rejtelmei

A takarékbélyeg kora rég lejárt - manapság lépten-nyomon olyan hirdetésekbe ütközünk, melyekkel bankok próbálják rábírni csemeténket, hogy náluk helyezze el gondosan megspórolt zsebpénzét. A reklámok a gyümölcsöző befektetés örömétől kipirult arcú gyerekeket mutatják, de a bankszámla költségeire, veszélyeire már maximum az apróbetűs rész figyelmeztet. A Jogerő végigveszi a számla- és kártyahasználattal kapcsolatos teendőket, esetleges hibalehetőségeket, nehézségeket egy egész listát adva az olvasó kezébe - amit akár a bankba is elvihet.

Őrzik-e jogszabályok a malacperselyt?

Lévai Anikó azt javasolja, hogy nagyobb pénzköltéssel járó vásárlásokat mindenképpen beszélje meg szüleivel a kamaszgyerek, még akkor is, ha a saját zsebpénze terhére történik. Nem a jog feladata, hogy megregulázzon egy felelőtlenül költekező tinédzsert, de vannak olyan esetek, amikor kifejezetten jól jön a törvények által nyújtott segítség. Ilyen például az, amikor a szülő utólag helyteleníti kamasz fia, lánya nagyértékű vásárlását. Természetesen nem mindegy, hány éves gyerekről van szó. A jog szemében a gyerekek lehetnek cselekvőképtelenek, korlátozottan cselekvőképesek és cselekvőképesek - a fejezet részletesen megmagyarázza a szakszavakat, majd kitér arra, mit jelentenek ezek a kategóriák a gyakorlatban. A szülő oldaláról nézve ez a következő kérdést veti fel: mikor és milyen vásárlásoknál van szükség az én engedélyemre? A nyolcéves Kati vehet kiflit a boltban, de mit teszünk, ha tizennégy éves fiunk beállít egy drága mobiltelefonnal? Köteles-e az eladó visszavenni az mp3-lejátszót, ha a szülők nem járulnak hozzá ekkora összeg elköltéséhez?

A jogszabályok tehát segítenek a malacpersely őrzésében, a tanulópénzt mégis sokszor meg kell fizetni. Ez talán nem is baj, mondhatni, természetes - mégis nagyon oda kell figyelni, főleg a szórakozásra, ami a legnagyobb "pénznyelő" terület. Jövő héten arra térünk ki, mi mindent szabad egy jó buliban - a jog szemszögéből.

Schenk Borbála
szerkesztő