Előzzük meg a képernyős rabságot!

A csokoládé finom csemege, de ha korlátlanul fogyasztjuk, elhízunk, felborul az emésztésünk, pattanásos lesz az arcunk, tönkremennek a fogaink, és függővé válunk. Így van ez minden olyan /élelmi/szerrel, tevékenységgel, ami rövid távon kellemes érzéssel tölt el, csillapítja testi és lelki éhségünket, kíváncsiságunkat, nagy adagban és tartósan fogyasztva azonban észrevétlenül szenvedélyünkké válhat, az "anyag" rabjai leszünk.

A viszonylagos bőség, és a fogyasztás mindenhatósága már Magyarországon is jelen van, mindannyiunkat fenyegetnek a függőségek, amik hamar szenvedélybetegséggé súlyosbodnak. A képernyős tevékenységek, elsősorban a számítógépezés kordában tartása tapasztalataim szerint egyre több családban megoldhatatlan probléma. Hogyan lehet ezzel megbirkózni?

1. A tévézést, film nézést számítógépezést, elektronikus játékok használatát nem csak büntetési céllal, rossz bizonyítvány vagy magatartás miatt kell szabályozni, korlátozni. Minden képernyős időtöltés jellemzője, hogy erőfeszítés nélkül hihetetlenül sok izgalmas képi ingerhez juttat, szinte odaszögezi az embert a székébe. Épp ezért veszélyes, ezért alakul ki a függőség. Ha a gyerekre van bízva, hogy mennyit tévézik, játszik, internetezik, akkor biztos, hogy sokkal több időt tölt ezzel, mint amennyi kívánatos. De mennyi a kívánatos? Brit ajánlások szerint 3 éves korig ne nézzen a gyerek se tévét, se számítógépet. Még az elektronikus mesék sem kívánatosak az anyanyelv tanulásának nagyon érzékeny időszakában. Valóságos személlyel kell a kicsinek kommunikálni ahhoz, hogy megbízható anyanyelvi tudásra tegyen szert, ami egyébként az írás olvasás megtanulásának előfeltétele. Az óvodás korban a képernyős időtöltés átlagosan napi fél óránál ne legyen több. Iskolás korban napi egy-másfél óra a maximum, és még a középiskolást is korlátozni kell, mind a tartalmakat, mind az időtartamot tekintve.

2. Miért ez a nagy szigor? Egyrészt azért, mert a képernyős függőség kialakulása valós veszély, ami lényegében nem különbözik az alkohol vagy drogfüggéstől. A szenvedélyes sorozatnézők, számítógépes játékosok akár napi 8-15 órát töltenek a képernyő előtt, és ha korlátozni próbálják őket, ijesztő dühkitöréssel, vagy rombolással reagálnak. Elhanyagolják kötelességeiket, súlyosabb esetekben nem mennek iskolába, munkába, nem esznek, nem mosdanak, nem alszanak. Ezt csak úgy lehet megelőzni, hogy eleve keretek közé szorítjuk a használatot. De nem is kell függővé válni ahhoz, hogy a napi többórányi filmnézés, internetezés észrevétlenül kiszorítsa a gyerek életéből az életkorának megfelelő kreatív tevékenységeket, sportot, mozgást, tanulást, valódi beszélgetést.

3. A kisgyerekeknél könnyebb dolgunk van, hiszen ahogy nő, a szokásrendszer részeként elfogadja, ha csak egy mesét nézhet meg, vagy a vekker csörgésekor ki kell kapcsolni az internetet. /Ahogy csokoládéból sem kaphat egyszerre egy fél kilót.../ Jó módszer, ha egy hétre kiadjuk a félórás képernyős zsetonokat, amit a gyerek maga "válthat be" kedvenc filmje megnézésére vagy számítógépes játékra. Ez egyben az idővel való gazdálkodásra is megtanítja.

4. Ha nagyobb gyermek számítógépes időtöltését akarjuk szabályozni, akkor kezdjük a reformokat egy családi kerek asztal beszélgetéssel, ahol a szülők és a gyerekek mind ott vannak, és szabadon előadhatják a véleményüket. Mondjuk el, hogy változtatni szeretnénk az eddigi szokásokon. Részletezzük az érveket, amik ezt alátámasztják. A gyerekek majdnem biztos, hogy tiltakozni fognak, erre készüljünk fel, további érvekkel is.

5.
Semmi sem olyan jó érv a változtatás mellett, mint a személyes példamutatás. A képernyős függőséget ugyanis a gyerekek nagyon sokszor egyenesen tőlünk tanulják el. Az egész napi stresszt éjszakába nyúló tévézéssel vagy internetezéssel "levezető" szülők nyilván nem hitelesek, amikor ilyen reformokat akarnak bevezetni. De ha mi magunk is képesek vagyunk a kisebb nagyobb mértékű függőségünket a gyerek és a magunk érdekében feladni-korlátozni, biztos, hogy megnyerjük az együttműködését.


dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner