Túlélni a karácsonyt?!

Ha beütjük az internetes keresőbe, hogy "túlélni a karácsonyt", ráadásul több nyelven tesszük meg ezt, tucatjával találunk olyan fórumokat, tanácsadó cikkeket, lelki elsősegélynyújtó címeket, sőt egy egész mozifilmet, amelyek mind az előttünk álló ünnepek kellemetlen meglepetéseivel, árnyoldalaival, veszélyeivel foglalkoznak. A háziorvosok és a krízisintervenciós osztályokon dolgozók munkájuk során tapasztalják, hogy a karácsonyi-újévi időszak elteltével, sokkal több testi-lelki panaszunk van, mint általában. Miért terhel meg bennünket ennyire a karácsony, amit szerte a világon, még a nem keresztény országokban is, amolyan globális ünnepként tartanak nyilván?

Ajándék = szeretet?

A színes, fényfüzéres forgatagban, ami manapság már kizárólag a vásárlásról szól, bizony igencsak háttérbe szorul az a tény, hogy a karácsony, mint minden régi ünnep, vallási eredetű Az év legsötétebb napjainak egyikén ünnepli a zsidó-keresztény kultúrkörben élők nagy része a megváltó Jézus eljövetelét, illetve a Fény újbóli növekedését. Ez a keresztényeknél a Karácsony, a zsidóknál a Hanuka. Az új év előtti utolsó napok a világban másutt, más kultúrákban is a lelki számvetés, mérlegkészítés, megtisztulás, erőgyűjtés jegyében teltek, pontosabban erre sarkalltak a szigorúan előírt egyházi, közösségi normák, szokások.
A karácsony még a XX. század elején sem rendelkezett a mai, a fogyasztáshoz kötött, a vallástól csaknem teljesen elszakadt jellegzetességekkel. Máig megmaradt bennünk ebből a várakozás, a remény, hogy valami nagy dolog történik velünk. Ám ennek forrása többé már nem a Megváltó, vagy a Fény, hanem a meglehetősen felcukrozott Szeretet. Hogy kinek, mikor és miért kell bennünket szeretni ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat Karácsonykor, ez roppant képlékeny, és jobb híján a romantikus tévéfilmek, képes magazinok, de legfőképpen a kereskedelem javaslatai, sugallatai a mérvadók. Természetesen a másik irányba is hasonlóképpen bizonytalanok vagyunk, nem könnyű a szeretet karácsonyi kinyilvánítása mások felé sem, hiszen a dolog természetéből adódik, hogy ez nem pár napra szóló gesztus.

Családi sebek, sérült családok


A nagy várakozások és háttérben rejtőző sok-sok bizonytalanság, valamint a karácsonykor a legtöbb családban kialakuló túlzsúfolt, feszített program miatt a csalódást szinte borítékolni lehet. A húsvéti-karácsonyi nagytakarítás kötelező rítusa például abból az időből származik, amikor a családokban még egész más volt a munkamegosztás, a nőknek nem volt kenyérkereső foglalkozásuk. A mai családanyák karácsonyi kimerültségének egyik forrása, hogy mellesleg még nagytakarítást is tartanak odahaza, miközben a munkahelyükön tart az év végi hajrá, utána pedig ajándékokért, ennivalóért állnak sorban a boltok pénztárainál.
Az ünnepnapokon, ahogy mondani szokás együtt van a család, ám ez sokszor fájdalmas sebeket is érint. Magyarországon egymillió ember él egyedül, közülük sokan a Szentestét is magányosan töltik. Ez azokat is erősen megviseli, akik tagadják. Ha a szeretet ünnepére meghívunk magunkhoz egy ilyen általában korosabb barátot vagy rokont, számoljunk azzal, hogy a vendég magával hozza jó és rossz tulajdonságait is...

Jóból is megárt a sok

A magyar gyerekek többsége olyan családban él, ahol vagy hiányzik valamelyik szülő, vagy újraházasodott az egyik fél. Sokan 6-8 nagyszülővel, 2-3 papával, ugyanennyi féltestvérrel rendelkeznek, míg másoknak esetleg egyetlenegy magányos anyuka jutott. Még a mindenható televízió sem nyújt mintát az efféle karácsonyi családi forgószínpad fájdalommentes és zökkenőmentes működtetéséhez. A szappanoperák, játékfilmek, reklámok, életből ellesett riportok többnyire a "normális", de már rég kisebbségben levő - papa, mama, két gyerek - típusú családokról szólnak.
A karácsony a vallási tartalom háttérbe szorulásával egyértelműen családi és ajándékozási ünnep lett. Szigorúan családi körben zajlik, ami azzal a kellemetlen meglepetéssel járhat, hogy a szenteste elteltével egyszerűen kimerülünk a szokatlan együttléttől. Egész évben legfeljebb egy-két órás közös programokra telik a családnak - már amennyiben együtt élő szülőkről és gyerekeikről van szó - most pedig a délutáni ajándékosztástól az éjfélig elhúzódó lakmározás végéig "kell" egymást szeretni - vagy elviselni. Másnap rokonokkal súlyosbítva kezdődik minden előről.

...és a kutya felborítja a karácsonyfát


Szeretnénk jó házigazdák, kedves vendégek, szerető rokonok, boldog szülők és gyerekek lenni, de közben azért érezzük, hogy mindebben igen sok a csinált, mesterséges vonás. Ráadásul a karácsonyi színjáték egyik-másik szereplője nagyon rosszul játszik. A nagypapa felöntött a garatra és kötekedik a vejével, a gyerekeknek nem tetszik a méregdrága ajándék, a kutya felborítja a karácsonyfát, sógornőnk tüntetően nem eszik a töltött káposztánkból. És ez még csak Karácsony első napja...
Vannak persze ennél sokkal sötétebb karácsonyi árnyak is. Mit tegyünk, ha a környezetünkben valaki nemrég vesztette el hozzátartozóját, hogyan segítsünk neki? Fontos, hogy tudjuk, a Karácsony épp a hozzá kapcsolódó nagyon erős érzelmi kötelékek miatt kritikus időszak azok számára, akik gyászolnak. Ennek ellenére nem biztos, hogy az a jó, ha elrángatjuk az illetőt magunkhoz, csak azért, hogy úgymond ne legyen egyedül. A gyász ugyanis bár fájdalmas, de a veszteség feldolgozásának elengedhetetlen része. Segíthetünk neki azzal, hogy időt szánunk egy alapos beszélgetésre, amelyben kölcsönösen felidézzük az elhunyttal kapcsolatos emlékeinket. A gyászolók a közhiedelemmel ellentétben szeretnek beszélni az elhunytról, inkább a kívülállók nyomják el ezeket az emlékkitöréseket a közismert formulával: próbálj másra gondolni! Valójában a saját halálfélelmünket dugaszoljuk ilyenkor vissza a tudatalatti palackjába. A gyászolót az élet már rákényszerítette a szembenézésre. Egy ilyen beszélgetés, ha képesek vagyunk felvállalni ennek súlyát, a gyászoló barátnak, rokonnak, de talán nekünk is különleges lelki ajándék lehet.

Pénzkímélő, lélekmelegítő ajándékok


Ha már az ajándékozásról volt szó, íme néhány talán szokatlan, de a lelki egyensúly megőrzését elősegítő ajándékozási ötlet. Ajánljunk fel egyszeri gyerekfelügyeletet valakinek, aki kicsi gyereke miatt képtelen otthonról kimozdulni, pedig láthatóan nagy szüksége lenne erre. Egy kevésbé zsúfolt estén karácsonyi ajándékként vigyünk el vacsorázni egy jó barátot, vagy olyan rokont, akivel régóta nem láttuk egymást, de van néhány órányi mondanivalónk egymásnak. Adjunk vért, ha ezt eddig nem tettük. Javasoljuk családtagjainknak, hogy az ajándékozásra szánt összeg meghatározott részét mindenki adja be egy közös alapba, és ebből családilag adakozzunk jótékony célra. Ez különösen alkalmas arra, hogy erősítse a családi szolidaritást.
Természetesen az ajándékok többségét ezután is pénzért vesszük, és az ünnepi eszem-iszom, a vendéglátás sokba kerül. Jó, ha tudjuk, hogy a januári-februári rossz közérzetünk egyik fontos összetevője épp a decemberi, sokszor értelmetlen ki- és túlköltekezésünk.

A hétköznapok legyenek jók!

A kereskedelem ezekben a napokban a reklámpszichológia összes, igen hatékony eszközét beveti annak érdekében, hogy az utolsó fillért is kicsalogassa a pénztárcánkból. Ebben az értelemben valóban veszélyben vagyunk, amikor bemegyünk, különösen a bevásárlóközpontokba, hiszen ott minden érzékünket célba veszi a folyamatos reklám. Számos vizsgálat bizonyította, hogy még a normális hétköznapokon is 20-40 százalékkal többet költenek az emberek a bevásárlóközpontokban, mint amennyi eredetileg terveztek.
Nagyon sok körülménytől függ tehát, hogy az ünnepek elteltével milyen lesz a lesz a mérleg. Azt mondjuk majd: szép karácsonyunk volt, vagy örülünk, hogy túl vagyunk rajta? Tanácsos előre számolni a kockázatokkal, a bizonytalansági tényezőkkel, azzal, hogy milyen sokan akarnak pénzt keresni a mi érzelmeinken. Ettől talán kevésbé leszünk sérülékenyek, és úgy éljük meg az előttünk álló ünnepnapokat, amilyenek azok valójában. Az év jeles napjai, de egész életünk minőségét továbbra is a hétköznapok határozzák meg.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner