Miért eredménytelen /olyan sokszor/ a nyelvtanítás?

Ma már alapfeltétel idegen nyelvek tudása az igényesebb munkakörökben. Nem lehet diplomát szerezni egy vagy két közép - esetleg felsőfokú nyelvvizsga nélkül. Ennek ellenére a magyaroknak más nemzetek fiaihoz képest továbbra is igen gyenge a nyelvtudása. Pedig egyre többen tanulnak, egyre több időt és pénzt fordítanak iskolai és tanfolyami nyelvórákra. Mi lehet a gyenge végeredmény oka?

Egy gyakorló angoltanár, Czifra Éva sok oldalról járta körül a témát, Három hónap alatt középfokon! című könyvében hasznos tanácsok és információk mellett a mai átlagos iskolai/tanfolyami nyelvórák kórrajzát is elolvashatjuk.

A szerző szerint akkor jó egy nyelvóra, ha a tanár az új információk - szavak, nyelvtani szerkezetek- megismertetésével legfeljebb az idő egyharmadát tölti, kétharmad rész az új ismeretek szóbeli gyakorlásával telik. Csak így lehetséges a beszéd és beszédértés készségének kialakítása.

Ha ez az arány eltolódik az elmélet leadása és a kevesebb gyakorlás felé, a megszerzett nyelvtudás is eltolódik az aktív - szóban is azonnal és könnyen használható- tudás felől a passzív irányába. Ez utóbbi gyakran csak bizonytalan emlék arról, amit a tanuló korábban megtanult.

A szóbeli gyakorlást akármilyen ürüggyel háttérbe szorító vagy elhanyagoló nyelvoktatás passzívvá teszi a tanulókat. Ez sokszor párosul azzal az érveléssel, hogy otthon gyakoroljanak.

Csakhogy ez a valóságban azt jelenti, hogy a diák egyedül, többnyire csendben magol, aminek a végeredménye általában makogás. Mi más is lehetne, hiszen egyedül nem lehet gyakorolni a beszédet, ahhoz partnerek kellenek. A legtöbb diák egyébként egyedül nem is kínlódik a beszéd gyakorlásával. Megírja a leckét, esetleg átolvassa az új szavakat, és kész.

Az iskolai nyelvtanításban a szavak tanítása/tanulása a másik gyenge láncszem. A diákok nagy része nem vezeti be a szótárfüzetbe óráról órára az ismeretlen szavakat, ez általában nem is követelmény. Mivel a tankönyvek végén többnyire egynyelvű szószedet van, az ismeretlen szavak jelentős részét ki sem keresik, szótárfüzetükbe pedig az év eleji lelkesedés elmúltával általában nem írják be őket. Hogy mennyire tanulják meg, arról ezek után jobb nem is beszélni. Sok hazai iskolában a nyelvtanulás a munkafüzet kitöltögetéséből, olvasásból, fordításból, illetve a teljes tankönyvi szókincsnek csak töredékét kitevő "feladott " szavakból írt dolgozatokra korlátozódik.

Az alapvető nyelvtani struktúrák folyamatos szóbeli gyakorlása, és a rendszeres szótanulás híján négy-öt év nyelvtanulás után kevesen tudnak egy olyan mondatot összerakni, hogy "Tegnap délután felhívott a barátom és megkérdezte, akarok vele moziba menni."

Teljesen világossá kell tennünk, hogy a nyelvtanulás sokkal jobban hasonlít egy autóvezetői tanfolyamra vagy búvároktatásra, mint egy irodalomórára vagy egy földrajz órára. A búvártanfolyamon sem teheti meg az oktató, hogy negyven percen keresztül magyaráz a medence mellett, aztán bemutatja a tanulóknak, hogy ő milyen könnyedén el tudja végezni a gyakorlatot, Ezután felteszi a kérdést: Mindenki érti és látta, hogy kell csinálni? Igen? Akkor otthon tessék gyakorolni.

Egy ilyen tanfolyam résztvevői valószínűleg belefulladnának a tengerbe, vagy jobbik esetben elmenekülnének, és normális oktatót keresnének.

A nyelvtanulás csak annyiban más, hogy sikertelenség esetén sem fulladunk a tengerbe, legfeljebb az idegenekkel való beszélgetésbe...

A csoportos nyelvtanulás akkor lehet sikeres, ha a lehető legkevesebb idő telik passzív hallgatással, és a lehető legtöbb a nyelv hangos gyakorlásával. Valahogy így: a tanár bemutat néhány új nyelvi elemet, és a szintnek megfelelő magyarázatot ad hozzájuk. A tanulók lemásolják a tábláról az új szavakat, leírják a jelentését, a tanár kiejti egyik szót a másik után, a tanulók kórusban ismétlik utána. A kiejtést addig kell ismételni, amíg a csoportnak jól nem megy. Most jöhetnek a példamondatok, amelyeken keresztül világos lesz, hogyan használhatók mondatokban az új szavak. A példamondatok természetesen csak olyan elemekből állnak, amelyeket a tanulók már ismernek, na meg az új szóból. A példamondatokat le lehet fordítani, majd a tanár után kórusban fel kell olvasni.

A gyakorlást hatékonnyá teszi ha a fennmaradó időben párokban gyakorolnak. A tanár körbejár, belehallgat a párbeszédekbe, és javítja a felváltva mondatokat alkotó párokat.

Ha a nyelvórán a szóbeli gyakorlás elmarad vagy minimális, akkor azt otthon már nem lehet pótolni. Ha a tanuló nincs rászorítva arra, hogy legalább az óra felében aktívan hangosan mondatokat szerkesszen, akkor a módszer nem jó. Nyelvi kazettát, CD-t hiába hallgat, hiába érti a szavakat és a nyelvtant, hiába olvas újságot, old meg ezernyi tesztet, ezek n e m fejlesztik a beszédkészségét.


dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner