Kettészakadt a magyar közoktatás

Nagyon sok levelet kapunk a tanulasmodszertan.hu olvasóitól, hírlevelünk előfizetőitől, a legtöbbször valamilyen egyéni tanulási, vagy nevelési témában kérnek tőlünk tanácsot. Most egy olyan levél kapcsán osztom meg Önökkel gondolataimat, kételyeimet, amelyben, mint cseppben a tenger, láthatók a hazai közoktatás, minden szülőt, gyereket érintő alapvető, és többnyire elhallgatott bajai.

"...a környékünkön egy általános iskola jöhetett szóba a kisfiam számára, a többi túlságosan messze van, vagy lerobbant, bezárásra ítélt intézmények. Ebben az iskolában három első osztályt indítanak az idén: egy két tannyelvűt, egy rajztagozatost, és egyet, ahol nincs semmi extra. Mivel a kisfiam nagyon ügyetlen, utál rajzolni, a rajztagozat szóba sem jöhetett. Szívem szerint oda írattam volna, ahol nincs semmi extra, mert a gyerek még nagyon játékos, azt gondoltam, elég lesz neki az írást, olvasást megtanulni. De csakhamar kiderült, megsúgták az óvó nénik, hogy a nem tagozatos osztályba szinte kizárólag roma gyerekek fognak járni, valamint olyanok, akik komoly, szociális, nevelési hátránnyal indulnak, beszédhibások, újra járják az első osztályt, vagyis csupa problémásnak ígérkező gyerek. Ezek után nem volt más választásunk, mint a két tannyelvű angol/ osztály, ahova természetesen felvételit kellett tenni a gyerekeknek, bár tudomásom szerint ez tilos.

A kisfiam nem is szerepelt valami fényesen, de felvették, így most tulajdonképpen boldognak kellene lennem, hiszen egy igazi "elit" osztályba fogunk járni. Mégsem vagyok boldog, sőt elég nyugtalanul várom az iskolakezdést. Félek, hogy a gyerekem túl nagy terhelésnek lesz kitéve, az angol miatt. Egyáltalán mi szükség van arra, hogy már első általánosban tagozatosítsák az osztályokat, miért nem arra összpontosítanak a tanító nénik, amivel a legtöbb baj van, az olvasás, írás, számolás tisztességes megtanítására.

A másik kérdésem, hogy kinek jó az, ha a hátrányos helyzetű gyerekeket, romákat és nem romákat már az induláskor kirekesztik a többi gyerek közül, esélyt sem adva nekik arra, hogy a többiekkel azonos szinten tanulhassanak. Amikor én jártam általánosba, ugyanezen a környéken, minden osztályban voltak roma gyerekek. Volt, aki igyekezett és jól, vagy közepesen tanult, volt, aki bukdácsolt. De nem voltak elkülönítve a többiektől. Igaz, akkor nem is kezdődött ez a tagozatosdi már az első osztályban. Lehet, hogy az egész felvételiztetésnek, a kisgyerekek közötti válogatásnak ilyen rejtett célja van?! Elkülöníteni a romákat, rosszhelyzetű, problémás gyerekeket?!"


Kedves Anyuka!

Ön fején találta a szöget, bár ezt nagyon nehéz bebizonyítani... Mindenesetre ténykérdés, hogy az Európai Unióban a mi iskoláink segítik a legkevésbé az otthonról hozott kulturális hátrányok mérséklését. Pontosabban a magyar iskolák a statisztikák tanúsága szerint semmit sem tesznek azért, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esélyei az iskolázás évei során közelebb kerüljenek a jobb sorsúakéhoz.

Persze ez nem csak oktatási ügy, mindnyájan hibásak, felelősek vagyunk a kialakult helyzetért, amit úgy lehetne jellemezni, hogy Magyarországon nem az osztályokon belül, a gyerekek teljesítményei között vannak nagy különbségek, hanem az iskolák és az osztályok között. Mégpedig elviselhetetlenül nagyok, egyre nagyobbak.

Mára valósággal kettészakadt a közoktatás. Az egyik póluson a városi jobb iskolákban, de legalábbis az. un. tagozatos osztályokban gyülekeznek a középosztálybeli, az átlagnál jobb anyagi helyzetű, kapcsolati tőkével, információval rendelkező, a tudást nagyra értékelő szülők gyerekei, őket jobb felkészültségű pedagógusok, magasabb követelményekkel, eredményesebben tanítják.

A többieket, a romák, a szegények, a zűrös családok gyerekeit, a kistelepüléseken élőket nagyságrendileg silányabb feltételek közepette, sokkal gyengébb végeredménnyel tanítja a magyar közoktatás.

Ez igazságtalan és antidemokratikus helyzet. De vannak ennél gyakorlatiasabb okok is, amiért változtatni kell a jelenlegi helyzeten.

Ha az egyre kevesebb magyar gyerekből egyre több úgy végez az általánosban hogy nem tanítják meg olvasni, ennek a kára mindenkit sújt ebben az országban. A 21. században nincsenek olyan munkahelyek, ahol tartósan szükség van funkcionális analfabétákra. Márpedig most minden évben 25-30 ezer gyerek ilyen tudással hagyja el a közoktatást. Ha ők munkanélküliként élik majd az életüket, azt a közös kasszából kell finanszírozni.

De az is rossz a mostani helyzetben, hogy az iskolák a jobb családokból érkező gyerekeket vonzó oktatási szolgáltatásokkal csábítják magukhoz, remélve, hogy ez távol tartja a problémás családok gyerekeit. Ebben a bonyolult játszmában azzal már szinte senki nem törődik, hogy az alsó tagozatban még nagyon nagy különbségek, akár kétévnyi érettségi eltérés lehet a gyerekek között. A jobb családból érkező gyerek nem feltétlenül okosabb, mint hátrányos helyzetű kortársa, de a tagozatos osztályokban mindenképpen többet követelnek, miközben a lemaradók felzárkóztatása itt sem szerepel az oktatási programban.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner