IT-kütyük bűvöletében a @-nemzedék

Az IT-korszak kütyüit olyan lehengerlő marketing terjeszti, hogy mire észrevesszük, hihetetlen agresszivitással már be is nyomultak a gyermekszobába, és jócskán belezavarnak csemetéink testi-lelki fejlődésébe.

A kocsinkat vezetjük, de közben telefonálunk, vesszük az sms-eket, hallgatjuk a híreket és még a mellettünk ülővel is szót váltunk. A számítógépen egyszerre több ablakban dolgozunk, cseng a telefon, gyakran nem is egy, óránként csekkoljuk, érkezett-e e-mailünk, sms-ünk, faxunk. Este szól a tévé, a másik szobában dvd-zik a gyerek, csörögnek, pittyegnek a családtagok mobiljai, szörfözünk a neten. Ez a multitasking amit sokszor úgy élünk meg, hogy százfelé kell szakadnunk.

A párhuzamosan működő információs csatornák óriási pszichés megterhelést okoznak. A mostani felnőttek gondolkodása, érzékelési rendszere már nagyrészt kialakult, amikor találkoztak az információrobbanással, ezért megy nekünk nehezebben. A fiatalok sokkal jobban megbirkóznak a sokféle információ egyidejű feldolgozásával, hiszen beleszülettek valami újba, aminek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását és hosszú távú következményeit azonban ma még nem ismerjük.

A sokcsatornás tévé, a PC, a mobiltelefon, az sms, mms-, e-mail, a webkamera és legfőképp az internet korában felnövő új nemzedéket Generation @-nak nevezték el a társadalomtudósok. A mai fiatalok naponta 4-5 órát töltenek az IT-kor kütyüinek társaságában, és átlagosan másfél percenként vesznek le új információt a világhálóról. Minden élethelyzetben telefonálnak, mellékesen filmet néznek, hallgatják az MP3-asukat vagy az Ipodjukat.

A multitasking korában az emlékezet egy része feleslegessé válik, sokkal kevesebb infót, összefüggést kell a fejünkben tartani, elég, ha tudjuk, hogy melyik tárolóhelyről tudjuk azt gyorsan megszerezni. A webtechnológia ugyanis már ma is gyorsabb, mint az emberi agy, ha az információ kibányászásáról van szó. A digitális médiumok tehát tehermentesítik az emberi emlékezetet, és a gondolkodási képességünk talán hatékonyabban használható föl az igazán fontos, kreatív folyamatokban.

Persze a valóságban a gondolkodási folyamatok sosem egyidejűleg, hanem egymás után mennek végbe. Az emberi agynak ugyanis meglehetősen konzervatív a működési mechanizmusa. Három másodpercenként megvizsgálja, hogy a rendelkezésre álló információk alapján miként változott a környezete, ezt hívják az agyunk idő-ablakának. Valójában mindig csak egy dolgot észlelünk, és utána nagyon gyorsan a következőt, agyunk minden három másodperces kiértékeléskor újrafuttatja az egész rendszert. Ez a hihetetlenül gyors kapcsolási sebesség kelti bennünk azt az illúziót, hogy egyszerre több mindennel tudunk foglalkozni.

Ennek a felismerésnek a fényében a multitasking jelenséget sokan komoly veszélynek tartják, mert attól tartanak, hogy sokaknál skizoid, hasadt gondolkodáshoz, de mindenképpen idő előtti kimerüléshez, szétszórtsághoz, túlingereltséghez vezet az információs túlterhelés. Tudatunk ugyanis a minket ért információk nagy részét nem tudja földolgozni, vagy felszínesen dolgozza föl, és elmarad az mélyebb bevésés.

Abban mindenesetre egyetértenek a multitasking jelenségét felmagasztalók és annak kockázatait taglalók egyaránt, hogy az új médiumokhoz való hozzájutás vagy hozzá nem jutás nagyobb különbségeket idéz majd elő az emberek között, mint önmagában a vagyoni vagy származási eltérések. Könnyen lehet, hogy néhány évtized múlva az információs áramlásban úszni tudók és az ezzel a készséggel nem rendelkezők közötti szakadék olyan mély lesz, mint manapság az írástudók és az analfabéták között.

Vagyis a fejlődés nem áll meg, ahogy a két lábra emelkedésért a gerincbajainkkal fizetünk, a jólétben megtestesedünk, az információs forradalmat valószínűleg idegrendszerünk sínyli meg leginkább. Szülőként leginkább azt szeretnénk tudni, mivel szolgáljuk a gyerek javát: ha ösztönözzük vagy ha korlátozzuk az IT-korszak eszközeinek használatát?

Akármekkora változás ment végbe a világban, az iskolai tanulás lényegében ma is ugyanazt jelenti, mint nemzedékekkel ezelőtt: írott szövegeket - a tankönyveket - kell feldolgozni. Ma is csak az a gyerek lehet sikeres a tanulásban, amelyik jól tud olvasni, érti a szöveget, képes kihámozni a lényeget, azt memorizálni és írásban vagy szóban erről számot adni.

Az olvasás megtanulásához elengedhetetlen a kitartó, összpontosított figyelem, a monotónia tűrése, hiszen újra meg újra ugyanazokat a képileg nem túl izgalmas betűket kell értelmes szavakká, mondatokká összeilleszteni. Ha a kisgyerek sokat tévézik, sokat játszik a számítógépen még oly agyfényesítő programokkal, valószínűleg kevésbé lesz türelmes, kitartó az iskolai munkájában. A képernyős elfoglaltságok során ugyanis hozzászokik a túl erős ingerekhez, a képek gyors váltakozásához. Ráadásul ezek magányos tevékenységek, nem fejleszti sem a beszédkészségét, sem a szociális jártasságát.

Ezért három éves korig legjobb, ha egyáltalán nem néz tévét és nem számítógépezik. Az óvodáskorban maximum napi félóra legyen a felső határa a képernyős elfoglaltságoknak, és kisiskolás korban se töltsön egy óránál többet ilyesmivel.

Az IT-korszak kütyüit olyan lehengerlő marketing terjeszti, hogy ha akarjuk sem tudjuk megakadályozni, megjelennek a gyermekeink életében. De jó ha tudjuk, hogy ezek /sem/ váltják meg a világot, nem teszik játékká a munkát, vagy a tanulást, és mint minden változásnak ennek is vannak árnyoldalai.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner