...és a kötelező olvasmányok?

Ha nyár, akkor kötelező olvasmányok- és ennek kapcsán inkább nagyobb, mint kisebb összetűzések a családok többségében. Miért pont ezt, miért ilyen hosszút, miért ilyen unalmasat -és egyáltalán miért kell olvasni, még nyáron is?

Előbb nézzük a dolog praktikus oldalát: hogyan ösztönözzük, segítsük a gyereket a kötelező olvasmány/ok/kal való birkózásban?/ Ha nehezen, hibásan, akadozva olvas, félő, hogy egyedül nem fog a végére érni, válasszuk azt a módszert, hogy ugyanannyit felolvasunk neki, amennyit előző nap egyedül elolvasott. Ezzel ösztönözzük a haladásban, és mégis némi reményt, kapaszkodót adunk, hogy kivergődjön a betűtengerből.

Beszéljünk vele minél többet az olvasottakról, meséljen el kisebb nagyobb részeket, jellemezzen, írjon le szereplőket, stb. Ez a szövegértést segíti, és közben persze ellenőrizzük is, hogy valóban elolvasta.

Ha alsós a gyerek, vagy nagyon nehezen szánja rá magát az olvasásra, segítsünk azzal is, hogy együtt tervet készítünk, melyik nap melyik fejezettel végez, és rendszeresen ellenőrizzük a haladását.

Ha olvasónaplót kell írni, folyamatosan, fejezetenként készüljön, mert még a gyakorlott olvasónak sem könnyű egyszerre felidézni a teljes cselekményt.

Ha olvasás helyett csak a regényből készült filmen nézi meg, vagy a kimásolja a sztorit a Száz híres regény- típusú kiadványokból, azzal kivéd egy rossz jegyet, és mi elkerülünk néhány összeütközést a gyerekkel, de a végén mindenki sokkal rosszabbul jár.

Íme néhány adalék az olvasás fontosságáról, ezekkel esetleg érvelhetünk is, vagy megerősítjük magunkat, ha elbizonytalanodtunk a gyerek ellenállása láttán.

A tanulási problémák hátterében a mai iskolások 50-60 százalékánál - lényegében kortól függetlenül - kimutatható valamilyen, az anyanyelvhez, az olvasáshoz, a szövegértéshez, a szókincshez, a beszédhez kapcsolódó elakadás, zavar, fejletlenség, gyakorlatlanság.

Ezeknek az eseteknek csak egy kis része valódi diszlexia, ami szakember segítségét igényli. A legtöbbször az is elég lenne, ha a gyerek a mostaninál többet olvasna - egyáltalán olvasna szabadidős programként is. Természetesen a legfontosabb ösztönzést, mintát a család nyújthatja: ha a szülők az esti tévézés helyett, vagy azt megkurtítva rendszeresen olvasnak napilapokat, egyéb újságokat, könyveket és az olvasottakról közös beszélgetés folyik, előbb utóbb a gyerek is rákap a nyomtatott szöveg ízére.

1. Az olvasás olyan alapvető technika, ami az elektronikus médiák korában is pótolhatatlan. Az olvasásnak nem konkurenciája másfajta médiáknak a használata - az internetezés, a telefonálás, az sms-ezés - hanem fontos előfeltétel ahhoz, hogy ezeket kritikusan és tudatosan használjuk.

2. Magyarországon is terjed a funkcionális analfabétizmus. Ezek az emberek olvasás útján nem képesek tanulni, illetve olyan hasznos információkat beszerezni, ami eligazítja őket a világban, alkalmassá teszi őket ügyeik önálló intézésére. A funkcionális analfabéták menthetetlenül másodrendű állampolgárokká válnak. Ők azok, akiket kizárólag a reklámok és a képregények néhány szavas buborék szövegei kötik össze az írástudók világával. Az olvasás az egyik legfontosabb védekezési eszköz mindenféle - bennünket érő - manipulációs kísérlettel szemben.

3. Az új médiák - a CD- ROM-tól az internetig - új olvasási stratégiákat követelnek. A hagyományos analóg - vagyis folyamatos - olvasás mellett megjelent a digitális olvasás, ami azt jelenti, hogy az olvasó az elektronikus információ hordozóból maga választja ki, hogy melyik linkkel vagy hypertexttel akarja folytatni az információ gyűjtést .Ehhez első lépésként hibátlanul kell tudni olvasni a hagyományos szövegeket.

4. Az elmúlt fél évszázadban 75 %-ról 95 %-ra nőtt a fejlett országokban azoknak a munkahelyeknek az aránya, ahová olvasás és írás tudás nélkül nem lehet bejutni. Az olvasás tehát az információs társadalomban is az alapvető feltétel bármilyen kereső tevékenységhez.

5.
A személyiség fejlődésének és formálódásának ma is az olvasás az egyik legfontosabb eszköze. Ha olvasunk, dolgozik a fantáziánk, élesedik a gondolkodásunk, a szereplőkkel vagy a nézetekkel azonosulás vagy szembesülés mással alig pótolható szellemi "edzés" - különösen a fiatalok számára.

6.
Az olvasás megszabadítja a fiatalokat a hétköznapok nehezen elfogadható rutinjától és kényszereitől. Lehetőséget teremt számunkra, hogy személyes problémáikat bizonyos távolságból szemléljék, és szükség esetén a fenyegető külvilág elől is menedéket találnak. Olvasni annyit jelent, hogy egyedül vagyunk anélkül, hogy magányosak lennénk. Az olvasás vigaszt tud nyújtani, feszültséget és kikapcsolódást, pihenést és szórakozást jelent.

7. Az olvasás során határokon, korlátokon, generációkon és évszázadokon átlépve teremtünk kapcsolatot emberekkel, és ezzel nagymértékben hozzájárulunk mások jobb megértéséhez, és elfogadásához..

8. Az olvasás lehetővé teszi, hogy igazán megismerjük a világunkat, a valóság különféle megjelenési formáit, elfogadjuk mások kulturális teljesítményeit, megértsük, miért különböznek a másutt élő emberek tőlünk és egymástól is.

9. Az olvasás olyan aktív tevékenység, amely folyamatosan edzi a fantáziánkat és fejleszti kreativitásunkat. Hozzájárul a pontosabb észleléshez, az úgynevezett hálós gondolkodáshoz - ez bonyolult szellemi feladatok megoldásánál nélkülözhetetlen - alternatívákban való gondolkodásra ösztönöz és járatossá tesz a szokatlan probléma megoldásban.

10.
És mindenek előtt az olvasás elbűvölő álomutazás idegen országokban, vagy akár a saját fejünkben, élvezet, izgalom, amit nagy veszteség lenne kihagyni.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner