A konzervnyitó-effekt, avagy hogyan olvassunk korszerűen?

Aki manapság, az információs korban, ügyetlenül olvas, nagyjából úgy érezheti magát, mint az éhes ember kit bezárnak egy konzervekkel teli élelmiszerraktárba - konzervnyitó nélkül.

A tanulási nehézségek meglepően nagy része, - legalább fele - valójában olvasási probléma. A 2000-as Pisa jelentés szerint a magyar 15 évesek 48 százaléka olyan gyengén olvas, hogy ez lényegében elzárja előle a hasznos információk megszerzésének az útját.

Olvasási nehézséget okozhat:
- a diszlexia
- a gyakorlatlanság
- a nem megfelelő olvasási módszerek


Ezúttal az utóbbiakról lesz szó.

Az általános iskolában a legtöbben olyan olvasási modellt kapunk, ami passzív, hiányzik belőle a világos cél megfogalmazása.

Kinyitjuk az újságot, végigolvasunk egy jó hosszú cikket, és a végén dühösen megállapítjuk, hogy teljesen érdektelen volt, csak az időnket pazaroltuk. Ez történik, amikor passzívan, a cél világos megfogalmazása, a szöveg előzetes "megkóstolása" nélkül olvasunk.

Az ilyen olvasás egysebességes: a Blikktől kezdve a tévéműsoron át a tankönyvekig mindenféle olvasnivalón azonos sebességgel és technikával rágjuk át magunkat.

Sokkal ésszerűbb és hatékonyabb, ha alapvetően más tempóban gyűjtjük be az információkat egy katalógusból, mint egy thrillerből. Ezzel elvben talán még egyet is értünk, de most nézzük, mit kell tenni, mit kell másként csinálni mint eddig.

Az elemi szintű olvasásnál szinte kényszert érzünk arra, hogy mindent elsőre jól megértsünk. Arra számítunk, hogy már az első olvasással felfogjuk a szöveg részleteit és nagy összefüggéseit egyaránt. Ezért általában lassabban megy az olvasás, mint szeretnénk, elveszünk a részletekben, és közben nem alakul a fejünkben az annyira áhított megértés. Amikor egy ismeretlen írásos szöveggel először találkozunk az agyunknak egy sor feladattal kell egyszerre megbirkózni: megérteni a szöveg felépítését, kulcsfogalmait, főbb témáit, esetleg eseményeit. Ráadásul a főbb összefüggésekre emlékezni is akarunk, némely adatokat pontosan meg kellene jegyezni, esetleg értékelni is kell az olvasottakat.

Ilyen követelményekkel szembesülve agyunk túlterhelődik, szinte lekapcsol. Mindenki ismeri ezt a kellemetlen érzést: megcsap bennünket a kudarc szele, és már menekülnénk is az előttünk fekvő jelentéstől, szakcikktől, tankönyvtől.

Egy kb 150 oldalas, korábban nem olvasott ismeretterjesztő könyvre és két órára lesz szükségünk ahhoz, hogy kipróbáljunk egy hatékonyabb olvasási technikát, ami a jövőben ugrásszerűen javítja olvasási és tanulási hatékonyságunkat.

Kezdjük a tartalomjegyzéknél, erre fordítsunk 10 percet. Miről is szól ez a könyv a fő és alcímek alapján? Miután figyelmesen áttanulmányoztuk a tartalomjegyzéket, csukjuk be a könyvet, és próbáljuk meg felidézni, milyen fejezetekből áll. Ha elakadunk, nézzünk bele újra a tartalomjegyzékbe. Amikor már fogalmunk van a struktúrájáról, csak akkor kezdjük el nézegetni magát a szöveget.

Mindenekelőtt keressük meg azt a részt, ahol a szerző összefoglalja könyve tárgyát. Ismerteti a legfontosabb tényeket, általában mesél érdekes, személyes dolgokról is.

Ezután mintegy 30 perc alatt lapozzuk végig a könyvet az elejétől a végéig. Nézzük át a kiemeléseket - a tipográfiailag kiugró szavakat, adatokat, sorokat -, és olvassunk bele tetszőlegesen, ott ahol épp megakad a szemünk a szövegen. Tegyük ezt minél könnyedebben, játékosabban, a felfedezés kíváncsiságával, mindenféle teljesítménykényszer nélkül.

Ha a könyv végére értünk, lapozzunk újra a tartalomjegyzékhez, minden fejezetcímnél álljunk meg egy percre és idézzük fel, megtudtunk-e erről valamit az előzőekben. Akár igen, akár nem, lapozzunk oda és most már célirányosan igyekezzünk néhány fontos információt találni minden fejezetben.

Ezzel a módszerrel mindössze egy-két óra alatt komoly mennyiségű információt lehet begyűjteni egy könyvből. /Katasztrófahelyzetben így akár egy nap alatt fel lehet készülni egy vizsgára - persze csak egy minimális szinten, ami nem biztos, hogy elég a ketteshez.../

Ha mindezek után elkezdjük a részletes olvasást, akkor már van egy struktúra, egy váz a fejünkben, ami hallatlanul megkönnyíti a további részek megjegyzését.

Összefoglalva:

- fussuk át a címeket, alcímeket, tartalomjegyzéket
- olvassuk el a bevezetést, záró gondolatokat
- kóstoljunk bele itt-ott a szövegbe
- döntsük el, hogy a részletekre egyáltalán kíváncsiak vagyunk-e
- csak ez után fogjunk bele a szöveg teljes elolvasásába


Játszhatjuk otthon a felső tagozatos gyerekeinkkel a következőt: mindenki - apa anya gyerekek - választ egy rövid ismeretterjesztő könyvet, vagy hosszabb cikket újságból, internetről, bárhonnan. A fenti módszerrel gyorsolvassuk ezeket, aztán előadást tartunk a többieknek, amolyan házi Mindentudás Egyetemét. Ugrásszerűen megjavítja a gyerekek, de a felnőttek olvasási, tanulási hatékonyságát is!

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner