Hogyan emésszünk meg szemeszterenként 3000 oldalt?

Az egyetemisták, főiskolások sok tantárgyból, nagy mennyiségű szövegből vizsgáznak, mégpedig futószalagon - szemeszterenként 15-20 alkalommal. Ezért nekik "nagyüzemi" szöveg feldolgozási módszerekre van szükségük.

A szövegeket általában tehát le kell redukálnunk a lényegre, meg kell szabadítani a sallangoktól az információkat. Néha azonban ennek a folyamatnak a fordítottjára van szükség. A nehezen megjegyezhető, szinte csak számokból, szimbólumokból álló összefüggéseket - pl. képleteket, hosszú levezetéseket - pótlólagos információkkal kell feldúsítani, hogy azok megjegyezhetővé váljanak.

Ha egy előadást "csak" hallgatunk, egy jegyzetet, tankönyvet "csak" olvasunk, abból aligha leszünk képesek levizsgázni. Ténylegesen akkor tanulunk, amikor a hallott vagy olvasott anyagot gondolatilag fel- és átdolgozzuk, amikor az információkat a meglévő tudásanyagunkkal kapcsolatba hozzuk, szétválasztjuk a lényegest a lényegtelentől.

A jegyzetelés megfegyelmezi a gondolatokat, s mivel figyelni kell, nem engedi, hogy a tárgytól elkalandozzunk. Ugyanakkor a feljegyzések csak akkor befolyásolják kedvezően a tanulás egész folyamatát, ha közben vagy utána egyszersmind a hallottak gondolati feldolgozása is megtörténik.

Az írásos anyagokból történő tanulás (könyvek, folyóiratok, egyetemi jegyzetek, az előadásokon készült jegyzetek) során az információ redukálása az első lépés. Ennek technikája sokrétű:

  • a legfontosabb gondolatok aláhúzása
  • a leglényegesebb fogalmak kijegyzetelése
  • gyorsolvasás
  • szelektív olvasás
  • a lényegtelen részek áthúzása
  • a szövegnek bizonyos kérdésfeltevések alapján történő feldolgozása
  • új címsorok (címek, alcímek) fogalmazása
  • saját szavainkkal történő összefoglalás
  • áttekintések készítése

Az összefoglalók kialakításában az alább ismertetett szabályok segítenek:

  • elhagyjuk a terjengős részleteket vagy a magától értetődő összefüggéseket
  • a sajátosan egyedi tartalmakat általánosabb összefüggésekkel helyettesítjük
  • a szövegből kiválogatjuk a fölérendelt fogalmakat
  • magunk is fogalmazunk fölérendelt fogalmakat ) (pl. címsorok formájában).

A megtanulandó szöveget több lépcsőben dolgozzuk fel. Az első átolvasásnak ne legyen más célja, mint hogy áttekintést nyerjünk az anyagról:

  • Mi szerepel az adott szövegben? (Olvassuk el az összefoglalókat és a tartalomjegyzéket!)
  • Mennyit ismerek már a szövegben közölt információkból?
  • Mennyi időre lesz szükségem a szöveg feldolgozásához?
  • Hogyan fogom tudni szakaszolni az olvasást?
  • Mely szövegrészek érthetetlenek számomra?

Az olvasó számára első pillantásra érthetetlen szövegrészek feldolgozása csak további átolvasás révén válik megvalósíthatóvá azáltal, hogy meghatározza a nehézség voltaképpeni okát (ismeretlen szó, érthetetlen mondat, nehezen értelmezhető szakasz). Ezt követően megfelelő módszerekkel közelít a problémához, pl. úgy, hogy elő- és utótagra, képzőkre és gyökökre bontja a szavakat, vagy az alany és az állítmány meghatározásával elemzi a mondatot. Amennyiben a szöveg értelme még ekkor sem teljesen világos, a problematikus szövegrész környezetében keressük az értelmet feltáró információkat (pl. rokon értelmű szavak, magyarázatok, példák stb.) vagy adott esetben más forrásokkal is élünk (lexikonok, egyéb tankönyvek, tanárok vagy diáktársak megkérdezése stb.)

E stratégia célja, hogy az olvasót kizökkentse a többé-kevésbé passzív befogadó szerepéből, és átvezesse az aktív problémamegoldó szerepkörébe.

"Ötlépcsős módszer" a hosszabb szövegek megtanulásához:

1. Mindenekelőtt áttekintést kell nyerni a teljes szövegről. Ennek alapján dönthetjük el, hogy az vizsga, felkészülés szempontjából a szöveg egyáltalán fontos-e, s ha igen, egy második lépésben azt is tisztázhatjuk, hogy a szöveg mire vonatkozik. Az első lépésben tehát csak átfutjuk a szöveget, illetve alaposan elolvassuk a fülszöveget, a tartalomjegyzéket stb.

2. Megfogalmazzuk azokat a kérdéseket, amelyekre a szöveg elolvasásával választ szeretnénk kapni. Nincs itt egyébről szó, mint arról, hogy nagyon világosan meg kell fogalmazni, mi a célunk a tanulással.

3. A szöveget célzatosan, a fentebb megfogalmazott kérdésekre való tekintettel olvassuk át. Ez a módszer feltehetően lehetővé teszi mind a válogatást, mind pedig azt, hogy a szöveg tartalmát különféle összefüggésekbe rendezzük.

4. Az olvasottak átismétlése, mégpedig úgy, hogy emlékezetből, a szövegbe való betekintés nélkül válaszolunk a kérdésekre (akár írásban is). Ezzel a módszerrel elősegítjük a szövegtartalom készségszintű, aktív és pontos feldolgozását, az elért eredmények pedig ellenőrizhetővé válnak.

5.
Visszatekintés és ellenőrzés. Most már a szöveg alapján ellenőrizhetjük, hogy maguknak a kérdéseknek a megfogalmazása, ill. az adott válaszok helyesek, megfelelőek voltak-e, s lehetőségünk van a hibák kiigazítására.

Az imént felsorolt lépések bizonyos technikát tartalmaznak, úgymint összefoglalók írása (4, 5), aláhúzás (3), saját magunk által megfogalmazott kérdések megválaszolása (4), továbbá a tanulás céljának (saját magunk által történő) tisztázása (2).

Amikorra sikerül a megtanulandó szöveget értelmes mértékre csökkentenünk, egy sor feldolgozási folyamaton már túl is vagyunk. Ezt a tudásanyagot most már akár meg is szilárdíthatjuk további feldolgozással, ami lehet a legfontosabb gondolatoknak egy hierarchikus felidézési modellben történő ábrázolás, lehet vizuális megjelenítés, lehet hívó szó rendszer alkalmazása, példák kidolgozása stb.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner