Nem varázslat: szuggesztopédia

Milyen jó is lenne, ha a megtanulandó dolgok varázsütésre beköltöznének az agyunkba! Vagy egy különleges képességű tanító belénk hipnotizálná! Ez az álom - kimagasló teljesítmények a tanulásban mégpedig fáradtság, nélkül egy időben nagyon közeli valóságnak látszott. A szuggesztopédia épp ilyesmit ígért - bár ezt az ígéretét csak részben tudta beváltani.

A sokáig megváltónak hitt módszer szülőatyja Lozanov bolgár pszichiáter, a szuggesztopédia megalkotója. Amerikai színekben superlearning elnevezéssel lett világhíres a módszer, aminek az a lényege, hogy megfelelően kiválasztott, többnyire barokk zene, valamint testi lelki ellazulás, relaxálás esetén megsokszorozódik tanulási képességünk, ráadásul el sem fáradunk a memorizálás során.

Ezeket a rendkívüli lehetőségeket azzal indokolják hogy a hagyományos tanulásnál szellemi kapacitásunknak csak mintegy 4-20 százalékát használjuk ki, míg a szuperlearning a fennmaradó 96-80 százalékot is hasznosítja. Ez az állítás aligha bizonyítható, de ettől még nagyon hatásos.

A szuggesztopéd oktatás világszerte elterjedt, elsősorban nyelveket tanítanak ezzel a módszerrel. Időközben nagyon sokan és sokféle módszerrel próbálták levizsgáztatni a szuggesztopéd módszert, vagyis eldönteni, hogy valóban hatásosabb-e és ha igen mennyivel.

Kiderült, hogy a szuggesztopédia egyes embereknél nagyon jól, másoknál valamelyest, némelyeknél pedig egyáltalán nem működik. Vannak olyan diákok, akiknek szárnyakat ad, mások vergődnek benne.
A leglényegesebb felismerés, hogy nem a hipnózis, vagy szuggesztió növeli a tanulás hatékonyságát, hanem egyéb látszólag mellékes körülmények, elsősorban a diákoknak az ilyen módon való tanulás iránti bizalma és elvárásai a legfontosabb tanulást javító tényezők Másként fogalmazva: a szuggesztopédia nagyrészt attól és akkor sikeres, ha a tanulóknak a tanulással, saját képességeikkel kapcsolatos előítéleteit, félelmeit oldani tudja.

Korábbi rossz tapasztalatok, szülők tanárok lekicsinylő megjegyzései miatt sokan annyira nem bíznak a saját tanulási képességeikben, hogy ez eleve borítékolja az újabb kudarcot. Mivel a szuggesztopedagógia fontos része, hogy a tanár őszintén és eredményesen biztatja a tanulókat, azok jobban bíznak magukban, és ezután sikeresebben tanulnak. A zene is ennek a megnyugtató, önbizalom növelő, pozitív érzéseket ébresztő folyamatnak a része.

A szuggesztopéd oktatásban tehát a tanárnak az a feladata, hogy a sikerek szemléletes megjelenítése valamint szakmai és emberi tekintélyének bevetése révén bizalmat és bizakodást keltsen a tanítványokban.

Elvben persze minden jó tanár az ilyen bizakodó hangulat megteremtésére törekszik a tanítás során. Ennyiben a szuggesztopédia tulajdonképpen csak újraéleszti azt a tanári magatartást, ami manapság bizony már inkább a kivétel, mint a szabály.

A szuggesztopéd módszer sikerét végeredményben olyan tényezők magyarázzák, amelyek nem a hipnózisban való gyorsabb tanulásból adódnak, hanem az egész folyamat szakszerűségéből:

  • a tananyag jól elrendezett, célszerűen tárolható, így később jól felidézhető
  • a szöveget azzal egyenértékű illusztrációk segítik
  • a szabályokat szokatlan, de hatásos módon rímekbe foglalják, ezt a diákok ritmikusan skandálják, énekelik, esetleg el is táncolják/!/
  • A figyelem és a koncentráció hosszabb időn át fenntartható, ha a zenével és szakszerű lazítással is segítik ezt a folyamatot

Csodák tehát, amik erőfeszítés nélkül tudással ajándékoznának meg, továbbra sincsenek, de ügyes, hatékony módszerek igenis vannak: ezek egyike a szuggesztopédia, amivel Magyarországon egy-két nyelvstúdióban, kísérletező iskolában és a felnőttoktatásban lehet találkozni.
Két hét múlva arról lesz szó, gyakoroljon-e a gyerek a nyári szünidőben?

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner