Nyolcadik osztályban derült ki, hogy diszlexiás

Tisztelt doktornő!

14 éves fiammal kapcsolatosan kérem tanácsát, hogy hogyan segítsek Neki. Tavaly novemberben (8. osztály első félévében!) derült ki róla, hogy diszlexiás és diszgráfiás. Nekem már régebb óta felmerült a fejemben , hogy ilyen jellegü gondokkal küzd a fiam, de az óvodai és az első ill. második osztályos szűrővizsgálatokkor, mindig megnyugtattak, hogy minden rendben van. Alsótagozadban iskolai eredményei jók is voltak, de sokat kellett vele tanulnom otthon - és ez így van a mai napg is. Felsőben aztán romlani kezdtek eredményei. Ha írnia kellett hármast kapott, ha szóban felet ötösre sikerült.

6. osztályos volt mikor elvittem a nevelési tanácsadóba vizsgálatra.Ott szintén megnyugtattak, hogy aggodalmam alaptalan, csak lusta a fiam. /Mint pedagógus szülő - óvónő - túl aggódom a dolgot, mondták./

Érdekes módon a színjátszó csoportban kapott szerepeket könnyen megtanulta, pedig több oldalnyi, nem is könnyű szöveget kellett tudnia, és országos versmondó versenyeken is szép eredményeket ért el. Sajnos a helyzet azonban továbbra sem javult az iskolában. Mivel hiába fordultam tanáraihoz segítségért, mint szülő kértem a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságnál fiam vizsgálatát.Ekkor bebizonyosodott, hogy sajnos aggodalmam nem volt alaptalan.

Az iskolában a tanárok a szakvélemény láttán azt mondták , hogy miért nem vittem előbb erre a vizsgálatra fiamat.(!) Én is nagyon bánom és állandó lelkiismeretfurdalás gyötör miatta. Mennyi kudarctól, stressztől, menthettem volna meg Őt és magamat is. Volt, hogy szorongásai konkrét betegséget produkáltak és emiatt sokat hiányzott hetedikben az iskolából. Féltem, hogy majd hogyan szembesül a tényekkel, mert elég érzékeny fiú és mindent a szívérevesz.

Szerencsére a gyerek jól fogadta "hírt", azt mondta, végre tudja, hogy mi a baj, és nem kell tovább keresgélnie magában a hibát. Ez, azt hiszem köszönhető volt annak is, hogy a vizsgálatot végző hölgy nagyon jól fogalmazta meg a problémát és azt is elmondta, hogy vannak területek ahol a fiam nagyon jól teljesített(pl.:logikai feladatok. Az iskolában hetente egyszer jár fejlesztő foglalkozásra. Önbizalma sokat változott, és a jegyei is jobbak, de az önálló tanulás még mindig nem nagyon megy Neki.

Hogyan segítsek? Folyamatos ellenőrzésemmel nem akarok "rátelepedni", de magárahagyni sem szeretném.

Kedves Asszonyom!

Az Ön által leírt történet egy a sok ezer közül, ami azt bizonyítja, hogy ma Magyarországon súlyosan sérül a közoktatási törvény azon passzusa, ami papíron minden gyereknek biztosítja szükséges időben a képességeinek megfelelő oktatást és fejlesztést.

A nemzetközi statisztikák szerint a népesség 15 százaléka tekinthető valamilyen fokig diszlexiásnak, minimum 5 százalék azok aránya, akiknek emiatt a hagyományos módszerekkel alig vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni írni, olvasni, számolni. Mivel a diszlexiások átlagos, vagy annál nagyobb intelligenciájúak, ha idejében megkapnák a szükséges fejlesztést, és a nekik megfelelő, lassabb módszerrel haladnának az alsó tagozatban, később probléma mentesen tudnának továbbtanulni.

Ez nálunk azért nem történik meg, mert,

  • nincs általános, egységes, a tudomány mai állásának megfelelő diszlexia szűrés az alsó tagozatban
  • sok pedagógus nem ismeri fel a diszlexiára utaló jeleket, esetleg a szülő ez irányú gyanúját is elhárítja
  • nincs megfelelő fejlesztő hálózat
  • az iskolák nem vállalnak felelősséget a diszlexiás gyerekek sorsáért

Bár a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia elsősorban az olvasásban, írásban számolásban nyilvánul meg, a fejlesztés nem a még több olvasást, írást, számolást, a mechanikus gyakorlást jelenti. Azokat az alapkészségeket: figyelem, észlelés, térbeli tájékozódás, dolgok egymásutániságának követése stb. kell megfelelő módszerekkel korrigálni, amik a diszlexiást megakadályozzák, hogy jól írjon, olvasson, számoljon.

Javaslatom: egy személyes konzultáción a gyerek diszlexiájának jellegzetességei alapján összeállítjuk azt a gyakorlatsort, amivel otthon is tud neki segíteni.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva