Nehézségek vizsgaidőszakban

Tisztelt Doktornő!

Egyetemista lány vagyok. Összességében jó tanlmányi eredményekkel (érettségiig színötös bizonyítvánnyal) 

Azt gondolom mégis, hogy komoly problémáim vannak a tanulással. Szinte soha nem hozom ki magamból a maximumot. Vagy már a felkészülés során vannak (ez ritkább) a problémák, vagy a vizsga alatt fatális tévedések, feladatkihagyások, félreértések - hozzáteszem most műszaki egyetemre járok és végig humán tagozatos voltam. De mindig is sok problémám volta az öszpontosítással. Ebben a vizsgaidőszakban tapasztaltam meg azt, hogy figyeltem saját magam és észrevettem azt a pillanatot amikor éppen el akartam kalandozni vagy egyéb tevékenységbe kezdeni. Azt gondoltam, hogyha ez nem észrevétlenül történik és csak husz perc mulva veszem észre, hogy nem tanulok , hanem egyebet csinálok, akkor orvosolhatom a problémát. De nem! Akkor amikor rámjött az "elkalandozhatnék" úgy éreztem sírni tudnék, ha nem teszem azt! Így már tudatosan csináltam egyebet. Ez nagyon elszomorított és lehangolt. A jegyeim így sem rosszak , mert sokat küzdök, de azt gondolom nagyobb sikereket is elérhetnék (vannak példák rá) - és ha ugyanilyenek is lennének a jegyeim, szeretném mindezt kiegyensúlyozottambban elérni. Köszönöm a figyelmét!

N. Cecília

Kedves Cecília!

Sok minden akadályozhatja az eredményes tanulást:

  • megfelelő színvonalu készségek hiánya pl. szövegértés, memória, problémamegoldás,
  • motiváció hiánya pl. nem érdekli amit tanul, szivesebben szórakozik, nincs önbizalma
  • megfelelő tanulási módszerek hiánya
  • illetve mindezek valamilyen kombinációja.

Az összpontosítással, a figyelemnek az éppen tanulandó szövegen való tartása sokszor csak nehezen megy. Ennek egyik oka, hogy a tanulás végeredményben egy elég monoton, unalmas dolog, minden pillanatban tucatnyi érdekesebb tevékenységet tudnánk végezni. A papir fehér, amin apró fekete jeleket kell kisilabizálnunk, és nem elég megértenünk, meg is kell tanulni. Ez senkinek sem megy könnyen. Van akit jobban segít az ambíció, hogy diplomát szerezzen, a félelem attól, hogy szégyent vall a családja, a többiek, vagy saját maga előtt. De csak elvétve vanak olyanok, akik valóban örömmel csinálják végig a vizsgaidőszakokat. Hiszen ez kemény, embert próbáló munka, ráadásul magunknak kell a hajcsárunknak is lenni... 

Segít, ha részletes, irásos tervet készít, hogy melyik nap miből pontosan mennyit kell átvenni, a megtanulandó szöveget órákra is beosztja, és amit egyik nap nem teljesít, azt másnap be kell pótolnia. Sose tanuljon napi nyolc óránál többet, kezdje reggel nyolckor, délben tartson két órás pihenőt, esetleg egy kis szunyokálással ebéd után, és este tízkor feküdjön le aludni. Ne tanuljon éjjel. Naponta sétáljon nagyot, vagy fusson, esetleg szaunázzon, ússzon, ha belefér. 

Fontos a tanultak ellenőrzése, próbafelmondás, vagy próbateszt, ere szánja az idő 30 százalékát. 

Amikor a szöveget olvassa, folyamaosan azt is figyelje, hogy követi-e a gondotalmenetet, érti-e amit olvas. Ha nem menjen vissza addig, amikor még értette. Egy fél-egy oldalas egység, vagy akár egy nehezebb bekezdés után hangosan foglalja össze amit olvasott. esetleg írja le a kulcsszavakat. 

Mindezt és még sok más hasznos módszert egy egynapos személyes tréningen alaposan be is gyakorolhatja. Ott lehetőség van arra is, hogy a tanulását esetleg megnehezító mélyebb okokkal - korábbi kudarcok, önbizalom stb. - is foglalkozzunk.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva