Megkésett beszédfejlődés és diszlexia

Tisztelt doktornő!

Fiam augusztusban tölti a 7. életévét, iskolába készülünk. Megkésett beszédfejlődéssel indult az óvodában, ezért egy évet még kérésemre maradtunk. Diszlexia gyanujelei miatt iskolaelőkészítő fejlesztésre jártunk, ami egyre jobban azt mutatja, hogy a jelek nem csak jelek.

Mire számíthatok? A gyermek kudarctűrő képessége egyre romlik, egyre többször reagál agresszivitással, "őrjöngő dühkitöréssel", és attól tartok hiába harcolunk. Másfél éve már a körmeit is tövig rágja. Szakembereknél már jártam, ők nem tartják aggasztónak, nevelési tanácsadóban is voltunk, ott a fejlesztést javasolták, amire szeptember óta járunk. Valószínűleg további fejlesztésre lesz szüksége, amit igénybe is szeretnék venni. Azt szerettem volna megtudni, hogyan tudnék még ezen kívül segíteni.

Kedves Asszonyom!

Általánosságban nehéz konkrét tanácsot adni, hiszen minden diszlexia más, teljesen egyéni tünetekkel jár.

Ha a gyerek agresszív annak oka lehet, hogy látja a saját kudarcait, látja, hogy egyre jobban lemarad a többiektől. Ez végeredményben érthető, még ha nehéz is elviselni. A körömrágás is hasonló tünet. Ha folyik szakszerű fejlesztés, akkor Ön valószínűleg azzal segít a legtöbbet, ha szeretettel, türelemmel tudomásul veszi ezt az állapotot. Ne gyakoroljanak órákig, általában a mechanikus gyakorlás a diszlexiásoknál inkább árt, mint használ. A probléma gyökere ugyanis nem maga az olvasás, irás, vagy számolás, hanem az azt megelőző érzékelés zavara és a figyelem hiánya. Ez azonban akaratlagosan nem változtatható, hiába mondja a gyereknek hogy figyeljen! Nem ezen múlik. Javaslom, olvassa ez az oldalunkon a Diszlexia-tárban található irásokat! És ajánlom figyelmébe az Igy segits diszlexiás gyermekednek! című cikkünket is.

A legfontosabb, hogy a gyerek lelki egyensúlya megmaradjon, helyreálljon. Ugyanis, ha már az előtt megutálja a tanulást, hogy elkezdődne számára az iskola, akkor az lesz a legnagyobb probléma, amivel sokkal nehezebb bármit kezdeni, mint magával a diszlexiával.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva