Apa és lánya

Tisztelt Doktornő!

Nagyon örülök, hogy létezik ez az oldal, már sok hasznos információt tudtam meg Önöktől. Többek között Önöknek köszönhetem, hogy rájöttünk, a férjem diszlexiás, és az élete - számára komoly - gondjait ez okozza. Ő most 31 éves, és még akkor nem foglalkoztak vele, amikor ő még gyerek volt. Abban a hitben nőtt fel, hogy gyenge képességű, pedig "csak" arról van szó, hogy diszlexiás. Hála Istennek az olvasás számára egészen jól megy, érti, amit olvas, csak lassabban halad. Inkább a matematika a gyengéje.

Van egy kétéves kislányunk, vele kapcsolatban lenne egy kérdésem. Néha amikor valami rosszat csinál ráfogja valamilyek babájára, főleg, ha a tettet bűntetéssel akarom szankcionálni. S azt mondja nekem, hogy nem is ő volt, hanem a Zsuzsi babája, és őt kell elverni. Van ezzel kapcsolatban valamilyen teendőm, vagy később hajlandó lesz a felelősséget felvállalni?

Segítségét előre is köszönöm. 
Munkácsi Bea

Kedves Asszonyom!

A kétéves gyerek gondolkodásának még teljesen megfelel a konfliktusok Ön által leírt megoldása. Saját személyét és a külvilágot még nem tudja pontosan és állandóan megkülönböztetni, gyakran még egybecsúsznak a dolgok. Az, hogy valóban mi történt, egyáltalán nem olyan egyértelmű egy kétéves számára mint ahogy mi gondoljuk. A múlt, és a felelősség olyan fogalmak amikkel a kétéves épp csak elkezd ismerkedni.

A büntetés ebben a korban nem szokott eredményes lenni, inkább az válik be, ha megelőzzük a nemkívánatos evékenységeket, nem engedjük, hogy kialakuljon az a helyzet, amiért azután büntetni kellene. Ha mégis valami komolyan tiltott dolgot tesz, egyszerűen emeljük ki abból a szituációból, vessünk véget a dolognak, és ne fenyegessük, pláne ne verjük meg. A kisgyerekek sokszor kiváncsiságból, az életet tanulandó, csinálnak "rosszaságokat" ezekért nem helyes bűntetni őket, elég ha megmondjuk, hogy ez veszélyes, vagy káros és határozottan, de harag nélkül elvesszük tőle az adott tárgyat.

Fontos viszont, hogy következetesek legyünk, és ne szeszélyeink szerint tiltsunk vagy engedjünk meg dolgokat. Ugyanis már az egészen kicsi gyerek is pontosan megérzi, ha a tiltásunk, vagy éppen engedékenységünk, a szabályok hangulatunk szerint változnak, és ettől beindul egy kölcsönös manipulációs játék szülő és gyerek között, aminek nagyon nehéz véget vetni.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva