A diszlexiás felnőttek tanulási problémái

A diszlexia olyan információfeldolgozási eltérés, amit nem lehet kinőni, bizonyos jellegzetességek egész életükben végigkísérik az érintetteket. Sok diszlexiás, amikor felnőttként újra tanulni kezd, majdnem ugyanazokkal a problémákkal találja magát szemben, amiktől gyerekkorában annyit szenvedett:

  • Rossz az idő érzékük, nagyon könnyen keverik a megtanult dátumokat és időpontokat is,
  • Nehezükre esik a térbeli tájékozódás, könnyen eltévednek, nehezen ismerik ki magukat a térképen, és nehezen tájékozódnak új helyszíneken.
  • Komoly nehézségeik vannak, ha egy időben több dolgot kell végezni, figyelni sem tudnak párhuzamosan több dologra.
  • Nehezen tudják végrehajtani a szóban kapott utasításokat, a tábláról lemásolni az oda írt szöveget
  • Nehezen tudják felidézni, amit ezt megelőzően olvastak,
  • Mivel a finom mozgásuk nem tökéletes, nehézségeik lehetnek az írással, ez akár az olvashatatlanságig fokozódhat.
  • Nehezen tudnak jegyzetelni, a saját gondolataik leírása is nehézséget okoz nekik.
  • Könnyen összekeverik, félreolvassák az azonos, a hasonló jelentésű szavakat, szimbólumokat, az egymáshoz hasonló számokat, jeleket.
  • Másoknál kevésbé finoman pontosan tudják megkülönböztetni a hangokat, és ez kiterjed a zajok, zörejek beazonosítására, érzékelésére is.
  • Ha olvasnak, gyakran panaszkodnak olyan látási zavarokra, amelyek nem a szem rendellenességeivel függnek össze. Úgy érzik, vibrálnak, vagy elmozdulnak a betűk.
  • Ha több apró egységre kell bontani utasításokat, matematikai lépéseket, az értelmezéssel, sorrendiséggel problémájuk lehet.
  • Gyakran egy hosszú számsor, például egy számlaszám lemásolása is nehézségeket okoz.
  • Sokan nehezen használják a szótárakat, enciklopédiákat, és más, abc-be vagy valamilyen rendszer szerint összeállított gyűjteményeket.

Milyen "módszerekkel" tanulnak a diszlexiás felnőttek?

A diszlexiások sajátos információ feldolgozási tulajdonságai jelentősen befolyásolják a nyelvtanulást, mindent, ami az írásbeliséggel összefügg és a matematikában is okozhatnak nehézségeket. Ugyanakkor a felnőtt korba érve a diszlexiások már nagyon sok egyéni megbirkózási készséget fejlesztettek ki magukban. Általában megtanultak olvasni, és kialakították saját stratégiájukat, az írott nyelvvel kapcsolatos nehézségeik, memória problémáik és más, a diszlexiából következő gondjaik ellensúlyozására. Ezek egy része hasznos, és átsegíti őket, mások azonban nem megfelelően, és ezek helyett - ha eredményesen akarnak felnőtt korukban tanulni - újakat kell elsajátítani.

Az egyik legtipikusabb stratégiájuk, hogy a rövid távú memóriájuk gyengeségei miatt a hosszú távú memóriájukra támaszkodnak. Ez utóbbiba csak akkor kerülnek az információk, ha valami komoly kapcsolat, személyes jelentés fűződik hozzá. Ebből következik, hogy a felnőtt diszlexiásoknak gyakran nagyon is személyre szabott emlékezési, megjegyzési profiljuk van. Pl. színekkel segítik az emlékezetet, vagy pedig egészen meglepő asszociációkat alakítottak ki ahhoz, hogy emlékezni tudjanak. Hasonló módszer, hogy globálisan tanulnak, azaz egyszerre az egészet. Ez egyeseknél abban nyilvánul meg, hogy csak akkor tudnak tanulni, ha az egészet - ez akár egy egész könyv lehet - valamilyen értelemben már maguk előtt látják, globális képük van az egészről. Gyakran meglepően jó végeredményre, végkövetkezetésre jutnak anélkül, hogy a gondolkodási folyamat egyes fázisairól be tudnának számolni.

Mivel a diszlexia kialakulásának megismerése és megelőzése illetve korrigálása csak a legutóbbi időben kezdődött meg, a felnőtt diszlexiások nagy része soha nem kapott szakszerű segítséget. Ezért nagyon sok negatív tapasztalatuk van a tanulással kapcsolatban, és ezek a felnőttkori tanulásnak nagyon komoly gátjai lehetnek.

A diszlexiásokat általában rendetlennek, lustának minősítik iskolai tanulmányaik során, és ezek lenyomatán kívül magukkal hozták a sikertelenül alkalmazott technikáikat is. Aki hosszú éveken keresztül azt tapasztalja, hogy az, ami a padtársának minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerül, neki megoldhatatlan feladat, annál valószínűleg komoly frusztráció alakul ki a tanulással kapcsolatban. Sok diszlexiásnak alapvető kételyei vannak a saját szellemi képességeivel kapcsolatban, nagyon gyenge az önbizalma, vagy a tisztánlátás hiánya miatt éppenséggel túl is becsülhetik magukat egyes területeken.

Ráadásul a hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül átélt olvasási nehézségek korlátozzák is a tudásukat, tehát a diszlexiásoknál a felnőtt korra már nagyon komoly másodlagos szövődményekkel is számolni kell. Probléma lehet a szókinccsel, különösen az elvont fogalmak megértésével.

Ha a fejlesztés el is maradt, és ennek akár messzemenő következményei is vannak, minden életkorban fontos, hogy az illető szembesüljön azzal, hogy ő diszlexiás. Ez az első pillanatban akár nagy sokkot is okozhat, de nagyon hamar inkább az önbizalom javulását lehet megfigyelni, hiszen amint elfogadja, hogy egy rajta kívül álló ok miatt jött létre ez a helyzet, az önbizalma azonnal javulni kezd.

Miből lehet arra következtetni, hogy egy felnőttként tanulónak diszlexiája van?

  • Ha feltűnő eltérés van az illető ötleteinek, gondolatmenetének a színvonala, a szóbeli feleleteinek, megnyilvánulásainak színvonala és az írott munkáinak a színvonal között, az esetek túlnyomó többségében ez utóbbi rovására.
  • Ha bizonyos területeken, bizonyos feladatoknál a sokszoros segítség ellenére sem lehet semmiféle eredményt lehet elérni, ha ugyanazt a hibát követi el újra és újra, akkor is, ha a tanár különböző módszerekkel próbálkozik, és az illető maga is törekszik a javításra.
  • Ha egyszerű szavak leírásakor is komoly helyesírási hibákat vét, ha rosszul olvas ki köznapi szavakat.
  • Ha a tanulmányai során nagyon lassan halad, vagy időnként érthetetlen módon visszaesik.
  • Ha olyan benyomás keletkezik, hogy az illető egyszerűen elfelejtett mindent.
  • Ha nagyon rendezetlen a kézírása és általában nagy rendetlenség mutatkozik a munkáiban, elkésik, elfelejt határidőket, miközben láthatólag meg akar felelni, és amúgy megfelelőek a szellemi képességei.